15. rész.

Sziasztok! Tudom ez most rövidre sikeredett de a következő részben kiderül ki ütötte el Patrikot és hogy milyen problémák lépnek fel az egészsége terén. Izgalmas lesz megígérem. xxx

*Eszti szemszöge*

Minden olyan gyorsan történt. A sokk hatására fel sem fogtam mi történik. A rendőr megkérdezte mire emlékszem. Majdnem 20 perc gondolkodás után is csak a vérző Patrik jutott eszembe.

-          Semmire… - Zokogtam.

-          Rendben kisasszony, most bevisszük a kórházba a barátjához. De ha eszébe jut valami, azonnal szóljon.

-          Köszönöm. –Suttogtam.

*Később *

A korházban nagy tömeg gyülekezett. Mindenki más-más ok miatt volt bent.

-          Szép napot! Miben segíthetek? – Kérdezte kedvesen a recepciós.

-          Pa… Patrik…- zokogtam.

-          A fiatalember, akit nem rég hoztak be, baleset miatt?

-          Igen…

-          Oh… kérem, foglaljon helyet, még a műtőben van.

-          Mű. mű… műtő? – remegtek a térdeim.

Nem is vártam meg a választ futni kezdtem egyenesen be a folyók tömegére. MŰTŐ-> mutatott egy nyíl a falon. Teljes erőmből futottam. Egyszer csak összeestem a folyosó közepén.

-          Nem adhatom fel. – Mondtam magamnak.

Négykézláb másztam tovább egyenesen egy 2 szárnyas ajtóig. MŰTŐ! Állt az ajtón nagy piros betűkkel.

„Megállt a szíve!” „Szívmasszázs kezdése!” Hallottam… Egyszerűen bele vertem az öklöm a padlóba, ami visszhangzott a folyosón. „Üssük ki!” „Mindenki hátrébb”. Egész testel remegtem. „Semmi! Újratöltés”.  Ekkor egy gép kezdett csipogni. Nyomban tudtam, hogy Patrik szíve újra ver. Kifújtam a levegőt. (Észre sem vettem, hogy eddig levegőt sem mertem venni). Hírtelen a folyosó végén megjelent egy biztonsági őr.

-          Hölgyem, maga nem tartózkodhat itt. –Közölte szárazon.

-          De. nem hagyhatom magára…

-          A műtét után bemehet hozzá.

-          „Ne hagy itt” – Suttogtam magam elé, majd az őr felsegített és elvezetett a váróba.

*Később*

*Patrik szemszöge*

-Esz… esz. Eszti!- Hallottam a saját hangom.

- Itt vagyok…- Simogatta meg az arcom egy meleg kéz.  –Mire emlékszel kicsim?

- Nem sokra… Annyit tudok, hogy ideges lettem, amikor mentünk suliba és most itt vagyunk. Tényleg a suli? –nagyon gyorsan kezdett csipogni egy gép… felment a vérnyomásom.

- Nyugodj meg kérlek. Igazolt hiányzásunk van. –Máris lassult a csipogás.

Hírtelen összeszorult a gyomrom és nagyon fájt a karom is. Amikor oda nyúltam egy zsinór húzódott ki belőle. Annyira fájt, ki akartam tépni, de ekkor egy kezet éreztem a kezemen.

-          Ne! Az, az infúziód!

Ekkor nyílt az ajtó. Semmit nem láttam hisz a szemeim be voltak köve.

-          Sziasztok! Hogy vagytok? –Halottam anya hangját.

-          Magatokra hagylak, nyugi kicsim nem lesz baj. – Lépett ki Eszti a szobából. 

14. rész

Sziasztok! Először is nagyon sajnálom hogy mostanában nem írtam. Az időm sajnos nem engedte. De új rendszerbe kezdek és minden hétvégén új részt teszek fel :) Remélem így nektek is jó lesz. Most engesztelés kép egy hosszabb résszel kedveskedem. Jó olvasást, jövő héten várunk vissza új résszel. xxx

*Másnap*

*Patrik szemszöge*

Végre ma jött Eszti suliba. Még föci előtt, beviharzott a terembe, én meg kihasználva az alkalmat utána mentem. Amint beléptem ő bevágódott a leghátsó padba, én meg magam mögött becsuktam az ajtót, a lehető leghalkabban.

-          Van atlaszod? – Próbálkoztam témát keresni.

-          Van…

-          Izéé… nagyon haragszol?

-          Neeem dehogy is. –felelte. – Mindjárt a nyakadba ugrok szerinted?

Lassú léptekkel haladtam a hátsó pad fele. Amikor oda értem a pad sarkába kapaszkodva leguggoltam, hogy Esz szemébe nézzek.

-          Kicsim…- Kezdtem. – Had magyarázzam meg. Kérlek. Könyörgöm. Ha te nem vagy nekem, semmim sincs! Apámmal ki tudja mi lesz a börtönben, de le is szarom. Anyámmal csak ritkán találkozom. Nyakamba kaptam egy gyereket is. Minden boldogságot te jelentettél. Amikor megláttalak a bíróságon, már tudtam, hogy fontos szereped lesz az életemben, és az van. Luca megsúgta az este, te vagy a példaképe. ha nagy lesz, olyan szeretne lenni, mint TE!

-          Mondjad, mondjad milyen magyarázatod van?

-          Amikor nem szóltál hozzám… hát kétségbe estem és tanácsot kértem Tőle, mert más nem volt a közelben. És amikor elszomorodtam oda jött és megcsókolt. De megmondtam neki, hogy többet ne keressen, mert szájába lépek, és hogy nekem te vagy az egyetlen és ezt semmilyen ribi nem változtathatja meg!  - Láttam, ahogy csillogó szemmel gondolkodik a szavaimon, és egy halvány mosoly is átfutott az arcán.

-          Komolyan? Így gondolod?

-          Nem Eszti, így érzem. Gondold át a szavaimat, és délután gyere el hozzánk. Ha nem is miattam, Lucáért tedd.

Bólintott, majd kezembe adta az atlaszt, amit már az előtt kivett, hogy kértem. Kiléptem az ajtón, de mielőtt becsuktam elsuttogtam még egy szót.

-          Szeretlek.

*Délután*

*Eszti szemszöge*

 Tudtam, hogy el fogok menni hozzájuk, csak ezt magamnak is be kell ismernem.  Oda léptem az ajtóhoz, nagylevegő és kopogtam. Luca nyitott ajtót, aki nyomban a nyakamba ugrott.

-          Úgy hiányoztál… merre voltál?  - Kérdezte miközben megpörgettem

-          Csak túl sok tanulni valóm volt, majd bepótoljuk a játszást. – Füllentettem. Mégsem mondhattam azt, hogy a bátyád megcsalt… 

-          Csak eljöttél… - Szólt egy hang a konyha felöl.

-          Igen… itt vagyok.

Mivel nagyon ismertem már a járást a lakásban, nyomban Patrik szobája felé baktattam. Az ajtórésnyire nyitva volt, így hát benyitottam. Luca a szőnyegen ült, és babázott. Leültem mellé törökülésbe és kezembe vettem egy lila hajú meztelen babát. Ráadtam egy kicsi rózsaszín „koktél ruhát”.

-          Mi a történet? – Kérdeztem Lucát, hogy csatlakozni tudjak hozzá.

-          Hamupipőke. Képzeld kaptam mostoha mamitól egy nagy hintót és 3 hercegnő babát. Várj, megmutatom. – Erre felállt és átszaladt a saját szobájába.

Még mindig a kis lila hajú babát markolásztam, amikor lépteket hallottam. Azt hittem Luca jön vissza, de amikor felnéztem Pat állt az ajtóban. Egy tálcát fogott, rajta három bögrével és egy zacsi pillecukorral. Közbe Luca szaladt be mellette egy nagy hintót tartva a kezében, a hintóban pedig 3 tiarás baba.

-          Látod? Úgy hívják őket, hogy Emília, Izabella és Amanda. – Mutatta sorba a hercegnőit.

-          Forró csokit lányok? Pillecukorral? – Kérdezte mosolyogva Patrik. Istenem, még mindig bele borzongok a mosolyába.

-          Kérünk. – jelentette ki Luca, a véleményem nélkül.

Levettem egy bögrét oda adtam Lucának a másikat pedig magamnak. Kibontottuk a pillecukrot és bele dobáltunk egy csomót a forró csokiba.

-          Tudunk beszélni négy szem közt?

-          Persze, menjünk Luca szobájába.

Átmentünk Luca szobájába, én leültem a kis ágyra (elég kényelmetlen volt), Patrik pedig becsukta az ajtót.

-          Hiányzol.

-          Te is. nagyon… - Bukott ki belőlem, hosszú gondolkodás után.

-          Akkor? –Kérdezte.

-          Akkor leverem azt a csitrit és újra boldogok leszünk. – Nevettem el magam.

Patrik leült mellém az ágyra, így még kisebb helyem volt.

-          visszafogadsz?

-          Ha te is – Mosolyogtam.

Patrik bólintott, én pedig meg csókoltam… volna, ha a sapkájától oda fértem volna. Amikor visszahajoltam Patrik nekem dőlt és heves csókolózásba kezdtünk.

 Nem tudom meddig fekhettünk ott az ágyon, de egy nagy dörgés zavarta meg a pillanatot. Mind ketten nyomban Lucához futottunk nem e neki lett baja. Ő csak babázott tovább, bár kicsit összehúzta magát. Ekkor én lefutottam a konyhába nem ezen a gáz robbant. A lépcsőfordulóban ki néztem az ablakon, az eső ömlött. Hatalmas villám vágott keresztül az égen, amit újabb hatalmas dörgés követett.

-          Ma sem mégy haza. – nevetett Luca.

-          Asszem’ maradok. Majd veled alszom, mert sokáig nem találkoztunk.

*Később *

 Amikor este Luca elaludt akkor Kimásztam a nagyon kicsi ágyból, átléptem a párnán és a takarón, amit kiraktam magamnak.  Lementem a nappaliba és bekapcsoltam a tévét. A DVD lejátszó mellett családi videók voltak, cd-re írva. Beraktam egyet és lehalkítottam a tévét. Patrik jelent meg a képernyőn nagyon kis korában. Tejbegrízt evett, talán először evett maga, mert minden olyan volt. A következőn az látszott, hogy Patrik áll Luca kiságya peremén és simogatja a kislány fejét, oda adja neki a cumit és a babákat. A következő felvételen Luca az etető székben ült, és az anyukája etette.

-          Mit csinálsz? – Szólt egy hang a kanapé mögül.

-          Semmit, csak…

-          Családi videók. – Megjelent mellettem Patrik. A képernyőről a fény az arcára vetődött és így láttam, ahogy mosolygott.

-          Ugye nem baj hogy megnéztem? – Állítottam meg a filmet.

-          Dehogy baj, folytassuk együtt. – Mondta majd leült mellém a kanapéra.

A cd-n 2 órányi anyag volt. 1 óra 30 percnél ránéztem Patrikra. Az ölembe hajtotta a fejét és aludt. Nem tudtam mit csináljak, ha Luca felkel és látja, hogy nem vagyok ott, nagyon csalódott lesz. Lekapcsoltam a tévét, adtam egy puszit Patriknak. Felemeltem a fejét a combomról és felálltam.

-          Szia, drágám. –Suttogtam.

Reggel 7-kor valaki nagyon csengetett. Gyorsan az ajtóhoz futottam, Luca fel ne kelljen. Nagy meglepetésemre Adrienn állt az ajtóban.

-          Te itt? – Kérdezte lealázóan.

-          Igen, valami bajod van?

-          Igen… Te vagy a bajom! Menj arrébb, hol a Pasim? Ugye nem feküdtél le vele?

-          És ha igen? – Kérdeztem felvont szemöldökkel.

-          Menj a picsába. –Visszament és elfutott az utcán.

Amikor becsuktam az ajtót, Luca ált mögöttem.

-          Ki volt az?

-          Senki csak a postás. - Füllentettem ismét. – Gyere, csinálok, reggelit utána jön a dadus.

Gyorsan megcsináltam a reggeliket, és Patrikkal elindultunk suliba. Út közben gyorsan beugrottunk hozzánk a cuccaimért.

Elsétáltunk a Börtön mellett ahol a rabok egy része kinn volt az udvaron. Amikor megláttak minket mindenki kiabálni kezdett. Van, aki felénk, van, aki Pat apjának kiabált. Patrik megszorította a kezem, és lehajtotta a fejét.

-          Sietnünk kell 3 perc és csengő.

Patrik elengedte a kezem, és dühösen kezdett futni az úton egyenesen a zebráig. Rám nézett majd a börtönre és teljes erejéből futni kezdett… a kocsik közé. Néhány autót kikerült, de egyet nem bírt. Egy száguldozó el ütötte majd elmenekült. A Börtönben nagy kurjongatások csaptak fel.

-          Patrik!- Sikítottam. – Valaki mentőt gyorsan.

Mellém lépett egy anyuka és hívta a mentőket én pedig leguggoltam Patrik teste mellé. A Pulzusa legyengült és nagyon vérzett. Kezemet a sebre tettem másikkal pedig tárcsáztam az iskolát. Közöltem, hogy ma nem megyünk be, mert baleset történt és nem hagyom magára. Igazolt hiányzást kaptunk.

-          Csak ne hagyj itt- Suttogtam a fülébe.

Mire kiértek a mentők már patakoztak a könnyeim hisz meg sem mozdult és a vér egyre gyorsabban szivárgott ki a testéből.

Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, amikor felnéztem egy rendőr áll mögötte.

-          Hölgyem, velünk kell jönnie a kapitányságra, vallomást tenni.

-          De. nem hagyhatom magára.

-          Utána bevisszük a korházba. – Ezzel oda vezettek egy rendőrautóhoz kaptam egy kis vizet és elindultunk a kapitányságra.  

Bocsi hogy itt fejezem be, de kell valami ok hogy tovább olvassátok. Komizzatok és nézzetek majd vissza. Sziasztok! 

13. rész :)

Sziasztok! :) Az előző rövidke rész miatt hosszabbal jövök :33 Komizzatok :D

*Patrik szemszöge*

Miután reggel biztonságban tudtam Lucát a dadussal elindultam suliba. Eszter írt egy SMS-t hogy ne menjek elé, mert már elindult. Így aztán levágtam az utat… De így a börtön előtt kötöttem ki. Amikor elmentem mellette végig húztam a kezem a falon, majd oda értem az udvarra néző rácshoz. Úgy szorítottam meg a rácsot és néztem át, rajta, mint ha én lennék cellában. Apám kinn volt. épp egy izomagyú paraszt baszogatta. Gondoltam kivédhetném valami olyasmivel hogy: Hé, izomfej, gyere, ide nekem ugassál ne neki!- De meggondoltam magam. Annyi minden sérelem után nem lehetek kedves vele. Hiába az apám inkább tagadnám.

Hirtelen apám felnézett a rácshoz ahol én álltam és lassan elindult felém, én ekkor elfutottam. Aztán pár méter után visszanéztem. Apa a rácsot szorította és üveges tekintettel nézett maga elé mikor lefolyt egy könny az arcán.

-          Síros! – Gúnyolódott vele egy rab.

Apám ellökte magát a rácstól letörölte az arcát és bement a börtön épületébe. Még messziről is hallottam, ahogy csapódik a vaskapu.

Lenéztem az órámra 3 perc és becsöngő. Még pár pillanatig néztem a betontömböt ahol álltam, majd futni kezdtem. Idő közben majdnem elejtettem a táskám. nem könnyű kilókkal futkározni. De végül eljutottam a suliig. Beléptem a kapun és megnéztem az időt, felnéztem és pont csengettek.

-          Rohadt élet- Mormogtam, amikor leesett, hogy Adrival közösen van kémiánk. Sőt pont mellette ülök, na, mindegy.

A kémia lazán telt el, de óra végén figyelmeztetett a tanár hogy utolsó órán is ő lesz velünk. Meg hogy ebben a teremben leszünk, az ülésrend nem változik. ó a fenébe.

*Később*

- Szünetben hívott a Dadus, Luca jól van, palacsintát sütnek. – Suttogtam Esztinek matekon.

Erre ő csak elmosolyodott. Nem tudom nagyon furán viselkedett.

-          Reggel a börtönnél jártam- Folytattam. – Az udvaron volt az apám mikor meglátott. sírt.

Semmi válasz csak felvont a szemöldökét és jól van. Még furább az, hogy még csak rám sem nézett csak a tanárt nézte és jegyzetelt az ipad alakú füzetébe.

A többi óránk nem együtt lesz, szóval csak szünetekben vagyunk együtt.

*Később*

Utolsó óra csöngetésénél elkapott a rossz érzés. „ Ez nem az én napom lesz”- Csak erre tudtam gondolni.  Az órán Adrienn egész idő alatt hozzám simult és megkönnyítette a helyzetét az, hogy csoport munka volt. 

Annyira közel ült hozzám hogy a haja a vállamra omlott és éreztem az illatát. Kókusz illata volt. A leheletét éreztem a bőrömön mikor kifújt a levegőt. Keze az enyémhez ért, és az én székemen ült. Csoda hogy nem ült nyomba, az ölembe.   Amikor kicsöngettek a fáradtságtól olyan nehezen bírtam besodorni a könyveimet a táskám, Adrienn pedig ugyanolyan feltűnően lassan pakolt. Amikor kiértünk a folyosóra csak ketten voltunk, Eszti terme felöl pedig még tanári hangokat hallottunk. Nekidőltem a falnak majd itt megvárom, hogy végezzen. Adri is ott maradt.

-          Kérdezhetek valamit?- kezdtem.

-          Persze. –Bólintott és kacéran csillogott a szeme.

-          Az mit jelent, ha egy lány egész nap nem szól hozzám? Átnéz rajtam? És ha az a lány a barátnőm?

-          Hát. – Húzta el a száját és eléggé nagyot lépett felém.

-          Na, mond már. – Sürgettem.

-          Semmi jót nem jelent.

Eléggé elkeseredtem és lehajtottam a fejem. Ekkor Adri odalépett hozzám és megcsókolt. Mire észbe kaptam Eszti már ott ált tőlünk fél méterre és elkerekedett könnyes szemmel nézett ránk. Gyorsan ellöktem magamtól Adrit, aki önelégülten mosolygott.

*Eszti szemszöge*

A föci óráról nehezen engedett ki a tanár. Nagyon lassan pakoltam, hisz épp megjött a havim így nem is voltam jó kedvemben sem erőben. Nagyon lassan lépkedtem kifelé és megvártam még mindenki kimegy. Elindultam a tömeg után egyenesen a folyosó végére a kémia labor felé. Amikor megláttam távolról egy szerelmes párt elmosolyodtam, hisz mi is ilyenek vagyunk Pat-al. Amikor aztán elég közel értem megláttam, hogy az maga Patrik és a csaj pedig. Adri?

Földbegyökerezett lábbal álltam és néztem, ahogy csókolóznak. Nem tudom, hogy mennyi ideig néztem őket, de igazából nem is láttam, mert könnyel telt meg a szemem. Szipogtam egyet mire kinyílt Patrik szeme. Gyorsan eltolta magától a lányt, aki elmosolyodott. Elérte, amit akart. Elvette tőlem őt.

Nem tudom mennyi ideig néztük egymást mozdulatlanul, de amikor visszatért az a nagyon kicsi erőm odaléptem a „barátomhoz” és nem tudom miért, de lekevertem neki egyet.

-          Te szemét! – Ordítottam mikor a kezem csattant az arcán. A bőre forró volt.

-          Te rohadék dög! – Fordultam a csajhoz. Neki is pofont akartam adni, de elhajolt. –Te rohadt kurva- nekem se kellett több a falhoz nyomtam és nem kicsit meg szaggattam a haját.  Eltelt pár percbe, amíg Patriknak leesett mi történi. Közénk ugrott, de a helyett hogy engem védene… ADRIEN VÉDELMÉRE ÁLLT!

-          Eszti… mit csinálsz? – Hebegett.

-          Tudod, mit hagyj békén. Löktem el magamtól mindkettejüket.

Elkezdtem futni a folyosón, ahogy kiléptem a suli kapun, pont szakadni kezdett az eső. De annyira dühös voltam, hogy ez sem állíthatott meg. Kiléptem az ajtón és futni kezdtem. Még hallottam, hogy az iskola ajtaja becsapódik. Az arcomon elkeveredett a forró könny és a jéghideg esőcseppek. Amikor haza értem nem töröltem le az arcom, majd ráfogom az esőre. Lihegve nyitom, ki az ajtót anyám a nappaliban ül.

-          Miért lihegsz? Futottál?

-          Hát öhm… ja… nem akartam megázni. – Magyarázom.

-          Oké. – Mosolyod lazán.

-          Felmegyek.

Anya csak int és tovább nézi a… jóga dvd-t? A szobámból átmentem a saját fürdőmbe és lezuhanyoztam. Megmostam a hajam meg. így tovább. Amíg folyt rám a kellemesen meleg víz olyanokon gondolkodtam, mint: Komolyan ennyi minden után hagyna cserben? Meg hogy pont Adri az, akiről szentül állította, hogy gyűlöli?

Kiléptem a meleg víz alól és becsavartam magam a törcsimbe mielőtt megfázom. Oda totyogtam a szekrényemig. Az első póló, ami a kezembe akadt… Patriké volt. Bedobtam a szekrény aljába. Kikaptam egy fehér pólót, amin festék férfi voltak, anno művészkoromból maradt. Az alsó fiókból egy francia bugyit és bebújtam a takaró alá. Fogtam egy doboz zsepit, egy üveges kólát és egy fél pizzát. Bekapcsoltam egy szakítós filmet és végig zokogtam az éjszakát. 

12.rész

Sziasztok! Sajnos most csak rövid résszel bírok jönni :((

*Eszti Szemszöge*

Jókor jött ez a hosszú hétvége, de sajna nekünk nem pihenésről szólt. Reggel, amíg készültem Patrik megdobott egy SMS-el, hogy elment Lucáért és most értek haza, de nekem kell kiválogatni Lucával a ruháit, és berendezni a szobáját.
„ Jaj, jól van bumburnyák” Küldtem vissza az üzit.

Gyorsan felkaptam egy fehér pólót és egy cica nadrágot, a hajam pedig meg sem fésültem annyira késésbe voltam. Nem baj, Luca majd megfésülget. Felkaptam a táskám (tyű de nehéz) és futás. Mind a 7 utcát lefutottam.

Amikor csengettem a kapunk Patrik Luca kezét fogva jött kinyitni nekem az ajtót. Diszkrét csók ugye és induljunk be.

-          Menj a szobádba kicsi, mindjárt megyek én is. – simogattam meg a fejét.

-          Jó –Nézett fel rám boci szemekkel, majd futva indult a lépcső felé.

Patrik elkapta a kezem és bevitt a konyhába ahol megcsókolt.

-          Köszönöm- Suttogta.

-          Ő a macim, Milka… Anyukétól kaptam a születésemkor. Azóta mindig velem van. –Hallottuk a hátunk mögül, ahol a kislány állt, a lakást méregetve kezében egy fekete plüssmacit szorongatva.

-          Na, gyere, pakoljunk, össze Pat pedig főz nekünk valamit.

Órákig pakoltuk csak a ruhákat, mert fel kellett őket próbálni is. Lett egy adag kicsi ruha is, hazafelé beadom a vörös keresztnek. Utána a babák és a játékok. Ez bő 3 órába telt, de együtt hallgattuk a zenét így észre se vettük az idő múlását.

-          Na, kész is vagyunk. – Öleltem meg mosolyogva Lucát- Most jöhet a játék.

-          Igeeeen! –Tapsikolt Luca.

-          Mondjuk, megfésülhetnéd a hajam meg kisminkelhetsz aztán én téged.

Luca már 20 perce fésülte a hajam mikor bele kezdett a sminkbe. Olyan profizmussal húzta volna a számon a rúzst, de egyszer csak kopogtak és mind ketten oda fordultunk, csak a rúzs így csík ott húzott az arcomon.

-          Csodás anyuka leszel- Tátogta Patrik. – Gyertek kész a kaja- Mondta már hangosan.

-          Hú de jó nagyon éhes vagyok- viharzott le az emeletről a kislány. Amikor indultam volna kifelé Patrik megfogta a derekam és magához húzott.

A nap hátra levő részét a Parkban töltöttök, majd a gyerekek haza kísértek.

-          Holnap beszélek egy dadussal, aki a suli idő alatt vállalja. – Köszönt el Pat ezzel felvette Lucát, aki nyomban elaludt a vállán és sétáltak hazafelé.

11. rész

*Eszti szemszöge*

Úristen! Gyorsan-gyorsan! Este hét volt és még nem voltam kész a fél 8-kori randira. Hihetetlen gyorsassággal lezuhanyoztam és felöltöztem(nem öltöztem ki,hisz ez Patrik).  Lágy smink és hajam gyors kontyba raktam. Tornacipő és várakozás. Mindennel megvoltam 20 perc alatt. hah, rekord.

Patrik időben érkezett egy narancsságra kocsival. Gyorsan bepattantam mellé, gyors csók és hajrá. Mondjuk. egész úton fogtuk egymás kezét… Amikor oda értünk, és beléptem az étkezőbe (hisz már ismerem a járást) hihetetlen látvány tárult elém. A lámpát nem lehetett felkapcsolni (?) De gyertyafény volt. 3 üvegpezsgő két tányér és pohár. Étkező eszközök és a konyhából isteni illatok szálltak.

-          Ezt te magad hoztad össze? – Öleltem meg.

-          Igen. egy kis segítséggel.

-          Bolond – Suttogtam nevetve majd megcsókoltam.

Egy bő fél óra elteltével elkezdtünk enni. A kedvencem volt. Görög gyümölcsleves, és párolt rizs borzas szelettel. Mennyei.

-          Te főzted?

-          Igen…

-          Ja, tudom-tudom… egy kis segítséggel. –Nevettem, mire ő is elmosolyodott.

-          Pontosan –Kacsintott.

-          És most mit csinálunk? – Kérdeztem.

-          Gondoltam… Táncolhatnánk.

-          De – kezdtem nevetve – Nincs zene.

-          Semmi gond – Mosolyodott el.

Megfogta a kezem és felrántott. Zene nélkül táncikáltunk. Ha bárki látott volna minket, talán fogyatékosnak néz, szerintem. pedig nagyon is romantikus volt. 

A tánc vége (ja, Pat elfáradt) után, és Pat pihizése után kimentünk a teraszra. Patrik füttyentett egyet és tűzijátékok szálltak fel az égen. Amikor szétrobbantak egy üzenetet formáztak az égen:
   NE FÉLJ, ITT VAGYOK ÉS MEGVÉDELEK BÁRMITŐL. SZERETLEK. NAGYON + egy szívecske.

Könnyeltelt meg a szemem, és megszorítottam Patrik kezét. Tudtam mire gondolt, hogy ne féljek, az apjára. Amikor lefolyt egy könny a forró bőrömön Patrik hideg újával simította le. Elsöpörte a hajam az arcomból majd hosszasan megcsókolt. Úgy gondoltam, ha még szűz lennék (de a majom apja elvette) akkor most neki adnám oda. Csókolózások folyamatában hátráltunk befelé egyenesen a nagy ágyra.  Patrik darabonként vette le a ruháim és nem tépve. Én is lekaptam a pólóját és elkezdtem számolni a kockáit.8. Aszta. Amikor már csak egy bugyiban voltam és Patrikon is már csak a Simpson családos bokszere volt (?) Fölém hajolt.

-          Biztos akarod- Kérdezte aggódva.

-          Igen – leheltem.

Újabb csók özön következett majd lekerültek az alsó neműk. Patrik… finoman kezdte simogatni a melleim majd lassan haladt lefelé.  Amikor eljutottunk oda… annyira jó volt.hisz őt igazán szerettem. Abban a pillanatban nem gondoltam Adrira, nem gondoltam a szüleimre mit szólnának ehhez… csak rá gondoltam. Amikor elélvezett bennem sikítani tudtam volna, de helyette a vállába haraptam, körmeim pedig bele mélyítettem a hátába. Ekkor megcsörrent a telefonja a földön heverő csőnadrág zsebében.

-          Igen?

-          Ne már. semmi közöm hozzá… Amúgy sem érek rá…

-          Nem érdekel…

-          Hagyjál békén, faszomat érdekli, ezt is magadnak intézted el.

-          Jó holnap reggel elmegyek érte. de ne várj tőlem sokat. Honnan a picsából tudnék én „anyuka” lenni mikor én is GYEREK vagyok. – Ezzel pedig kinyomta a telefont és a padlóra dobta.

-          Valami baj van? – Kérdeztem szemet becsukva.

-          Nem. vagyis… Ugye a szüleim azért váltak el, mert apám megcsalta anyám egy drogos prostival, akivel össze is jöttek. És apámnak van egy gyereke ettől a nőtől. De a nőt most keresi a rendőrség és reggeltől én vigyázok a „húgomra”.. de nem értek a gyerekekhez.

-          Jaj, ne aggódj, itt vagyok veled és segítek mindenben. Olyan lesz. Mintha a mi gyerekünk lenne – Mosolyodtam el biztatóan.

-          Na, öltözz, haza viszlek.

Patrik előhozta a garázsból a motorát, de én is elkísértem oda. A Garázsban megöleltem Patot.

-          Köszönöm a csodás estét. Szeretlek

-          Neked bármit.

20 perc motorozás után itthon is voltunk.

-          Mi az ennyire félsz? –Kérdezte nevetve- Annyira kapaszkodtál.

-          Az. –pirultam el. –Nem félelemből volt. Na de ne feledd, mindig itt vagyok és bármiben számíthatsz rám… legyen az egy gyerek is.

Búcsúcsók és futás fel az emeletre. Ne ébresszek fel senkit. Hihetetlen este volt, és Patrik sokkal másabb, mint az apja nem tudom, miért ítélik el. Amúgy vajon milyen lehet a kisgyerek? 

10. rész :D

Sziasztok! Nagyon sokat késtem, tudom. Kaptam egy üzit hogy ez csak Patrik rész legyen, így szerkeszteni kellett az egészet. Na az előző részből folytatódik a balhé. Jó olvasást, és igyekszem a 11 el:D

 *Patrik szemszöge*
Aznap Esztinél aludtam. (Persze a szülei nem tudták). Reggel felöltöztem, adtam egy puszit a még alvó Esz-nek, majd kiugrottam az ablakon. Reggel nyitásra ott akartam lenni a börtönnél.
Az oda utat végig káromkodtam. Amikor oda értem már páran várakoztak… Nem cigizek rendszeresen, de egy gyerek kínált és dühből elfogadtam. Amikor leültem a székbe és vártam apámat, hogy idehozzák, össze-összemarkoltam a levelet, amit Esztitől kértem.
- Szia, fi…
- Ne! Hagyjuk ezt a kis nyáladzást! Mi a fasz akar ez lenni? – Oda basztam az orra alá a borítékot. – Te komolyan zsarolgatod azt, akit MEGERŐSZAKOLTÁL????- Süvítettem.
Mindenki ránk nézett, így visszaültem a székbe. Nagy levegőt vettem és üveges tekintettel figyeltem apám arcát.
- Ez… ez – kezdte. – Ez nem az, aminek látszik. Te csak nem értelmezed jól. Nem akarom, hogy vele járj… mert ha ki jutok innen és ott fog ülni a házunkba, mi lesz, ha nem bírom visszafogni magam? – Suttogta…
- NEM – Kiabáltam megint- nem fogsz kijutni innen.
- De…
- Alj semmi de!  Fogd a kurva leveled és senki ne merjen hozzá érni a nőmhöz. Ha bármi baja esik, téged teszlek felelőssé!
Ekkor megcsörrent a mobilom, ismeretlen szám.
- Halló…
- Jó napot! Földvári Patrikkal beszélek?
- Öhm. Igen…
- Rendben. Dr. Csónaki István vagyok, sürgősségi osztályról. Azért hívom önt, mert ma behoztak hozzánk egy bizonyos Kovács Lászlót.  Azt mondta önnel akar beszélni, és amúgy is feltennénk önnek néhány kérdést… személyesen.
- Rendben, fél óra és ott vagyok… Ezzel letettem a telefont. – Vigyék innen, már csak őt nem akarom látni. – Intettem az őröknek.

A korháznál bentre parkoltam. Felfutottam a sürgősségire. (Minek is van a lift?) Lihegve kivágtam az ajtót mire mindenki felém fordult.
- Dr. Csóh –Lihegtem.- Csónaki…
- Arra –Mutatott egy nő egy szoba felé.
- Kösz.

A szobába érve Laci az ágyban feküdt. Fal fehér arca volt, és a monitor szerint lassú szívverése. Mellette ált a doktor, és a papírokat nézte.
- Jó napot- Köszönt.
- Üdv.
- Csak pár kérdés lenne. –Kezdte… - Lászlónak vannak alkohol problémái?
- Problémái nincsenek… De szokott inni, de csak ritkán.
- Oké… - Valamit felírt magának. -  Cigi?
- Igen…
- Ok. Drogok?
- öhmm… Füvezik. – hajtottam le a fejem. Ez a mi titkunk volt.
- Oké, köszönöm. Most megvárjuk a vérvizsgálat eredményét. Hamarosan felébred csak le kellett nyugtatózni. nagyon zavart állapotban szállították ide.
- Rendben megvárom. Bemehetek hozzá?
Az orvos csak bólintott.
Amikor bementem és leültem az ágy mellé csak egy valamire tudtam gondolni: Jaj haver… mi van veled?
Egy fél óra üldögélés után nyitott be az orvos.
- Na, mi van? – pattantam fel.
- Alkoholba keverte a drogot és elfogyasztotta…
- Íj… mi lesz vele? – Kérdeztem.
- Gyomormosás… - Magyarázta a doki. – Megkérhetem, most távozzon és pár nap után kiengedjük őt is.

Becsuktam az ajtót, és láttam a telómon egy SMS. Esz írta:
 „szia. Minden rendben? Reggel eltűntél, ahogy a levél is. Akkor áll az este? Csók”
Nyomban válaszoltam: „Persze kicsim, és este mindent elmondok. csók”
Na, mehetek bevásárolni a romantikus vacsorához… Asszem ehhez anyai segítség kell.

9. rész.

Reggel lebotorkáltam az emeletről. Benyomtam a kávéfőzőt, levettem a szekrényről a cukrot majd kikaptam a hűtőből a tejet. Csak akkor vettem észre, hogy van egy üzenet rajta:
 „Szívem! Előbb be kellett mennem, dolgozni. A Postát behoztam, neked is jött valami. A mikró tetejére raktam. Puszi, anyu.

u.i.: Este sokáig benn leszek! „

Kiöntöttem egy csészébe a kávét, majd ránéztem az órára. 6 óra 59. El fogok késni! Egy kortyban megittam a kávét, felszaladtam a szobába. Benyúltam a szekrénybe, és ami a kezembe akadt ruha felvettem. Gyors hajbelövés meg smink és futás. Épp időben értem be a suliba.

Az első órán (matek juhú) Patrikot sehol nem láttam. De azt az Adrit igen. Elöl ült, Zsoltival.  Mi a… Fogják egymás kezét, és még így van képe rámászni a pasimra? Az óra már lassan 10 perce ment, és ekkor kinyílt az ajtó, Patrik esett be rajta.

-          Bocsánat tanárnő… Csak – Lépett oda a tanárhoz és elmondta neki miért késett. A tanár bólintott és nem húzta be a hiányzást.

-          Mi a baj? – Kérdeztem mikor oda jött hozzám.

-          Semmi… Csak reggel behívtak a rendőrök, hogy valami gáz van… csak nem tudják mi. De apám nagyon fura. – A szám elé kaptam a kezem. – De ha már egyszer késtem- kacsintott. – Suliba jövet beugrottam egy üzletbe.

-          Bolond- Nevettem el magam.

-          És ezt vettem- nyúlt a farzsebébe.

Egy téglalap alakú vörös dobozt húzott elő. Markába szorította a doboz tartalmát. Majd nagy levegőt vett és lassan kirakta a fehér padra a… Nyakláncot. Egy arany nyaklánc volt. Love „medállal”.

-          Ez gyönyörű- kaptam a szám elé a kezem.

-          És a tiéd. –Mosolygott rám.

Kicsit hátat fordítottam neki, hogy bebírja kapcsolni.

-          Szeretlek! –Fogta meg a pad alatt a kezem.

Ezért jó hátsó padban ülni. A suliban minden órán a nyakláncom markolásztam.

Délután mikor beléptem a kapunk eszembe jutott a posta. Patrik nem kísért haza, mert vissza kellett menni a rendőrökhöz. Bementem az ajtón és a cipős szekrény elé leraktam a táskám. Levettem a cipőm és oda sétáltam a mikróhoz. 3 levél jött az én nevemre. Egy magazin rendeléséről kaptam értesítést, hogy az első szám csúszni fog.  Kaptam még egy csomagot is, egy rendelésemről, amiben rendeltem magamnak pár cuccot (1 póló, szájfény és szemspirál, meg egy parfüm). Az utolsó viszont nagyon fura volt, nem volt rajta feladó. Gyorsan feltéptem a borítékot, és amikor kivettem a levelet és elkezdtem olvasni, görcsbe rándult a gyomrom. A Levélben ez állt:
 „Kislány, jegyezd meg! Menj a fiam közeléből, nektek semmit közötök egymáshoz. Nem fogom engedni, hogy együtt legyetek. Nem érdekel, hogy a négy fal közé be vagyok zárva, és egy rács tart távol. Még vannak kinn embereim, és ők figyelnek téged. Ne akard, hogy balhét rendezzek. Remélem megértetted! Vigyázz kislány, vigyázz!”
 

A levél nem kézzel volt írva, újságokból ki vágott/ tépett betűkből. Visszadugtam a levelet a borítékba és sírva estem össze a kőre. A telóm után kutattam. Kivettem a zsebemből és tárcsáztam.

*Patrik szemszöge*

Amikor Eszti hívott, nem gondoltam, hogy ilyen komoly az ügy.

-          Elnézést, de valami hatalmas gáz van. Azt hiszem, tudom, mi van apámmal! A Barátnőm… veszélyben van!

-          Önnel megyünk! –Közölte a rendőr.

A két rendőr előre ült, én pedig bevágódtam hátra. Kb. 2 perc alatt ott voltunk. A sofőrnek magyaráztam merre forduljon, még a másik olyasmiket mondogatott, hogy: Most megvagy te gazember! 

Az ajtót a rendőrök kicsapták, Eszti a kövön ült, és zokogott. Kezében a levelet szorongatta. A rendőr elkérte a levelet és megkért minket, hogy menjünk el onnan.

Amikor felmentünk Eszti szobájába kiakadt!

-          Éreted ezt?- Sikította- Veszélyben vagyok! Nem tudom mi fog történni! 

Eszti a haját kezdte tépni. Bevallom… Én is félek. A saját apámtól! Remegve nyúltam Esztiért és jól megszorítottam. „Semmi baj” –Mondtam inkább magamnak, mint neki. A rendőr azt mondta nem kell félnünk, mert, járőrök fognak kísérgetni, amíg ki nem derül ki ez a „kapcsolat”. Eszti megszorította a reggel kapott nyakláncot.

-          Nincs rajtad póló! – Nevetett Esz, miközben letörölte a könnyeit.

-          Hát, valahogy lejött rólam- nevettem én is.

A levél eltűnt, kíséretünk lesz, és Eszi újra boldog.

-          Arra gondoltam – Kezdtem- Mit szólnál egy romantikus vacsorához?

-          Naná – Csókolt meg.