9. rész.

Reggel lebotorkáltam az emeletről. Benyomtam a kávéfőzőt, levettem a szekrényről a cukrot majd kikaptam a hűtőből a tejet. Csak akkor vettem észre, hogy van egy üzenet rajta:
 „Szívem! Előbb be kellett mennem, dolgozni. A Postát behoztam, neked is jött valami. A mikró tetejére raktam. Puszi, anyu.

u.i.: Este sokáig benn leszek! „

Kiöntöttem egy csészébe a kávét, majd ránéztem az órára. 6 óra 59. El fogok késni! Egy kortyban megittam a kávét, felszaladtam a szobába. Benyúltam a szekrénybe, és ami a kezembe akadt ruha felvettem. Gyors hajbelövés meg smink és futás. Épp időben értem be a suliba.

Az első órán (matek juhú) Patrikot sehol nem láttam. De azt az Adrit igen. Elöl ült, Zsoltival.  Mi a… Fogják egymás kezét, és még így van képe rámászni a pasimra? Az óra már lassan 10 perce ment, és ekkor kinyílt az ajtó, Patrik esett be rajta.

-          Bocsánat tanárnő… Csak – Lépett oda a tanárhoz és elmondta neki miért késett. A tanár bólintott és nem húzta be a hiányzást.

-          Mi a baj? – Kérdeztem mikor oda jött hozzám.

-          Semmi… Csak reggel behívtak a rendőrök, hogy valami gáz van… csak nem tudják mi. De apám nagyon fura. – A szám elé kaptam a kezem. – De ha már egyszer késtem- kacsintott. – Suliba jövet beugrottam egy üzletbe.

-          Bolond- Nevettem el magam.

-          És ezt vettem- nyúlt a farzsebébe.

Egy téglalap alakú vörös dobozt húzott elő. Markába szorította a doboz tartalmát. Majd nagy levegőt vett és lassan kirakta a fehér padra a… Nyakláncot. Egy arany nyaklánc volt. Love „medállal”.

-          Ez gyönyörű- kaptam a szám elé a kezem.

-          És a tiéd. –Mosolygott rám.

Kicsit hátat fordítottam neki, hogy bebírja kapcsolni.

-          Szeretlek! –Fogta meg a pad alatt a kezem.

Ezért jó hátsó padban ülni. A suliban minden órán a nyakláncom markolásztam.

Délután mikor beléptem a kapunk eszembe jutott a posta. Patrik nem kísért haza, mert vissza kellett menni a rendőrökhöz. Bementem az ajtón és a cipős szekrény elé leraktam a táskám. Levettem a cipőm és oda sétáltam a mikróhoz. 3 levél jött az én nevemre. Egy magazin rendeléséről kaptam értesítést, hogy az első szám csúszni fog.  Kaptam még egy csomagot is, egy rendelésemről, amiben rendeltem magamnak pár cuccot (1 póló, szájfény és szemspirál, meg egy parfüm). Az utolsó viszont nagyon fura volt, nem volt rajta feladó. Gyorsan feltéptem a borítékot, és amikor kivettem a levelet és elkezdtem olvasni, görcsbe rándult a gyomrom. A Levélben ez állt:
 „Kislány, jegyezd meg! Menj a fiam közeléből, nektek semmit közötök egymáshoz. Nem fogom engedni, hogy együtt legyetek. Nem érdekel, hogy a négy fal közé be vagyok zárva, és egy rács tart távol. Még vannak kinn embereim, és ők figyelnek téged. Ne akard, hogy balhét rendezzek. Remélem megértetted! Vigyázz kislány, vigyázz!”
 

A levél nem kézzel volt írva, újságokból ki vágott/ tépett betűkből. Visszadugtam a levelet a borítékba és sírva estem össze a kőre. A telóm után kutattam. Kivettem a zsebemből és tárcsáztam.

*Patrik szemszöge*

Amikor Eszti hívott, nem gondoltam, hogy ilyen komoly az ügy.

-          Elnézést, de valami hatalmas gáz van. Azt hiszem, tudom, mi van apámmal! A Barátnőm… veszélyben van!

-          Önnel megyünk! –Közölte a rendőr.

A két rendőr előre ült, én pedig bevágódtam hátra. Kb. 2 perc alatt ott voltunk. A sofőrnek magyaráztam merre forduljon, még a másik olyasmiket mondogatott, hogy: Most megvagy te gazember! 

Az ajtót a rendőrök kicsapták, Eszti a kövön ült, és zokogott. Kezében a levelet szorongatta. A rendőr elkérte a levelet és megkért minket, hogy menjünk el onnan.

Amikor felmentünk Eszti szobájába kiakadt!

-          Éreted ezt?- Sikította- Veszélyben vagyok! Nem tudom mi fog történni! 

Eszti a haját kezdte tépni. Bevallom… Én is félek. A saját apámtól! Remegve nyúltam Esztiért és jól megszorítottam. „Semmi baj” –Mondtam inkább magamnak, mint neki. A rendőr azt mondta nem kell félnünk, mert, járőrök fognak kísérgetni, amíg ki nem derül ki ez a „kapcsolat”. Eszti megszorította a reggel kapott nyakláncot.

-          Nincs rajtad póló! – Nevetett Esz, miközben letörölte a könnyeit.

-          Hát, valahogy lejött rólam- nevettem én is.

A levél eltűnt, kíséretünk lesz, és Eszi újra boldog.

-          Arra gondoltam – Kezdtem- Mit szólnál egy romantikus vacsorához?

-          Naná – Csókolt meg.