*Patrik szemszöge*
Aznap Esztinél aludtam. (Persze a szülei nem tudták). Reggel felöltöztem, adtam egy puszit a még alvó Esz-nek, majd kiugrottam az ablakon. Reggel nyitásra ott akartam lenni a börtönnél.
Az oda utat végig káromkodtam. Amikor oda értem már páran várakoztak… Nem cigizek rendszeresen, de egy gyerek kínált és dühből elfogadtam. Amikor leültem a székbe és vártam apámat, hogy idehozzák, össze-összemarkoltam a levelet, amit Esztitől kértem.
- Szia, fi…
- Ne! Hagyjuk ezt a kis nyáladzást! Mi a fasz akar ez lenni? – Oda basztam az orra alá a borítékot. – Te komolyan zsarolgatod azt, akit MEGERŐSZAKOLTÁL????- Süvítettem.
Mindenki ránk nézett, így visszaültem a székbe. Nagy levegőt vettem és üveges tekintettel figyeltem apám arcát.
- Ez… ez – kezdte. – Ez nem az, aminek látszik. Te csak nem értelmezed jól. Nem akarom, hogy vele járj… mert ha ki jutok innen és ott fog ülni a házunkba, mi lesz, ha nem bírom visszafogni magam? – Suttogta…
- NEM – Kiabáltam megint- nem fogsz kijutni innen.
- De…
- Alj semmi de! Fogd a kurva leveled és senki ne merjen hozzá érni a nőmhöz. Ha bármi baja esik, téged teszlek felelőssé!
Ekkor megcsörrent a mobilom, ismeretlen szám.
- Halló…
- Jó napot! Földvári Patrikkal beszélek?
- Öhm. Igen…
- Rendben. Dr. Csónaki István vagyok, sürgősségi osztályról. Azért hívom önt, mert ma behoztak hozzánk egy bizonyos Kovács Lászlót. Azt mondta önnel akar beszélni, és amúgy is feltennénk önnek néhány kérdést… személyesen.
- Rendben, fél óra és ott vagyok… Ezzel letettem a telefont. – Vigyék innen, már csak őt nem akarom látni. – Intettem az őröknek.
A korháznál bentre parkoltam. Felfutottam a sürgősségire. (Minek is van a lift?) Lihegve kivágtam az ajtót mire mindenki felém fordult.
- Dr. Csóh –Lihegtem.- Csónaki…
- Arra –Mutatott egy nő egy szoba felé.
- Kösz.
A szobába érve Laci az ágyban feküdt. Fal fehér arca volt, és a monitor szerint lassú szívverése. Mellette ált a doktor, és a papírokat nézte.
- Jó napot- Köszönt.
- Üdv.
- Csak pár kérdés lenne. –Kezdte… - Lászlónak vannak alkohol problémái?
- Problémái nincsenek… De szokott inni, de csak ritkán.
- Oké… - Valamit felírt magának. - Cigi?
- Igen…
- Ok. Drogok?
- öhmm… Füvezik. – hajtottam le a fejem. Ez a mi titkunk volt.
- Oké, köszönöm. Most megvárjuk a vérvizsgálat eredményét. Hamarosan felébred csak le kellett nyugtatózni. nagyon zavart állapotban szállították ide.
- Rendben megvárom. Bemehetek hozzá?
Az orvos csak bólintott.
Amikor bementem és leültem az ágy mellé csak egy valamire tudtam gondolni: Jaj haver… mi van veled?
Egy fél óra üldögélés után nyitott be az orvos.
- Na, mi van? – pattantam fel.
- Alkoholba keverte a drogot és elfogyasztotta…
- Íj… mi lesz vele? – Kérdeztem.
- Gyomormosás… - Magyarázta a doki. – Megkérhetem, most távozzon és pár nap után kiengedjük őt is.
Becsuktam az ajtót, és láttam a telómon egy SMS. Esz írta:
„szia. Minden rendben? Reggel eltűntél, ahogy a levél is. Akkor áll az este? Csók”
Nyomban válaszoltam: „Persze kicsim, és este mindent elmondok. csók”
Na, mehetek bevásárolni a romantikus vacsorához… Asszem ehhez anyai segítség kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése