11. rész

*Eszti szemszöge*

Úristen! Gyorsan-gyorsan! Este hét volt és még nem voltam kész a fél 8-kori randira. Hihetetlen gyorsassággal lezuhanyoztam és felöltöztem(nem öltöztem ki,hisz ez Patrik).  Lágy smink és hajam gyors kontyba raktam. Tornacipő és várakozás. Mindennel megvoltam 20 perc alatt. hah, rekord.

Patrik időben érkezett egy narancsságra kocsival. Gyorsan bepattantam mellé, gyors csók és hajrá. Mondjuk. egész úton fogtuk egymás kezét… Amikor oda értünk, és beléptem az étkezőbe (hisz már ismerem a járást) hihetetlen látvány tárult elém. A lámpát nem lehetett felkapcsolni (?) De gyertyafény volt. 3 üvegpezsgő két tányér és pohár. Étkező eszközök és a konyhából isteni illatok szálltak.

-          Ezt te magad hoztad össze? – Öleltem meg.

-          Igen. egy kis segítséggel.

-          Bolond – Suttogtam nevetve majd megcsókoltam.

Egy bő fél óra elteltével elkezdtünk enni. A kedvencem volt. Görög gyümölcsleves, és párolt rizs borzas szelettel. Mennyei.

-          Te főzted?

-          Igen…

-          Ja, tudom-tudom… egy kis segítséggel. –Nevettem, mire ő is elmosolyodott.

-          Pontosan –Kacsintott.

-          És most mit csinálunk? – Kérdeztem.

-          Gondoltam… Táncolhatnánk.

-          De – kezdtem nevetve – Nincs zene.

-          Semmi gond – Mosolyodott el.

Megfogta a kezem és felrántott. Zene nélkül táncikáltunk. Ha bárki látott volna minket, talán fogyatékosnak néz, szerintem. pedig nagyon is romantikus volt. 

A tánc vége (ja, Pat elfáradt) után, és Pat pihizése után kimentünk a teraszra. Patrik füttyentett egyet és tűzijátékok szálltak fel az égen. Amikor szétrobbantak egy üzenetet formáztak az égen:
   NE FÉLJ, ITT VAGYOK ÉS MEGVÉDELEK BÁRMITŐL. SZERETLEK. NAGYON + egy szívecske.

Könnyeltelt meg a szemem, és megszorítottam Patrik kezét. Tudtam mire gondolt, hogy ne féljek, az apjára. Amikor lefolyt egy könny a forró bőrömön Patrik hideg újával simította le. Elsöpörte a hajam az arcomból majd hosszasan megcsókolt. Úgy gondoltam, ha még szűz lennék (de a majom apja elvette) akkor most neki adnám oda. Csókolózások folyamatában hátráltunk befelé egyenesen a nagy ágyra.  Patrik darabonként vette le a ruháim és nem tépve. Én is lekaptam a pólóját és elkezdtem számolni a kockáit.8. Aszta. Amikor már csak egy bugyiban voltam és Patrikon is már csak a Simpson családos bokszere volt (?) Fölém hajolt.

-          Biztos akarod- Kérdezte aggódva.

-          Igen – leheltem.

Újabb csók özön következett majd lekerültek az alsó neműk. Patrik… finoman kezdte simogatni a melleim majd lassan haladt lefelé.  Amikor eljutottunk oda… annyira jó volt.hisz őt igazán szerettem. Abban a pillanatban nem gondoltam Adrira, nem gondoltam a szüleimre mit szólnának ehhez… csak rá gondoltam. Amikor elélvezett bennem sikítani tudtam volna, de helyette a vállába haraptam, körmeim pedig bele mélyítettem a hátába. Ekkor megcsörrent a telefonja a földön heverő csőnadrág zsebében.

-          Igen?

-          Ne már. semmi közöm hozzá… Amúgy sem érek rá…

-          Nem érdekel…

-          Hagyjál békén, faszomat érdekli, ezt is magadnak intézted el.

-          Jó holnap reggel elmegyek érte. de ne várj tőlem sokat. Honnan a picsából tudnék én „anyuka” lenni mikor én is GYEREK vagyok. – Ezzel pedig kinyomta a telefont és a padlóra dobta.

-          Valami baj van? – Kérdeztem szemet becsukva.

-          Nem. vagyis… Ugye a szüleim azért váltak el, mert apám megcsalta anyám egy drogos prostival, akivel össze is jöttek. És apámnak van egy gyereke ettől a nőtől. De a nőt most keresi a rendőrség és reggeltől én vigyázok a „húgomra”.. de nem értek a gyerekekhez.

-          Jaj, ne aggódj, itt vagyok veled és segítek mindenben. Olyan lesz. Mintha a mi gyerekünk lenne – Mosolyodtam el biztatóan.

-          Na, öltözz, haza viszlek.

Patrik előhozta a garázsból a motorát, de én is elkísértem oda. A Garázsban megöleltem Patot.

-          Köszönöm a csodás estét. Szeretlek

-          Neked bármit.

20 perc motorozás után itthon is voltunk.

-          Mi az ennyire félsz? –Kérdezte nevetve- Annyira kapaszkodtál.

-          Az. –pirultam el. –Nem félelemből volt. Na de ne feledd, mindig itt vagyok és bármiben számíthatsz rám… legyen az egy gyerek is.

Búcsúcsók és futás fel az emeletre. Ne ébresszek fel senkit. Hihetetlen este volt, és Patrik sokkal másabb, mint az apja nem tudom, miért ítélik el. Amúgy vajon milyen lehet a kisgyerek?