*Másnap*
*Patrik szemszöge*
Végre ma jött Eszti suliba. Még föci
előtt, beviharzott a terembe, én meg kihasználva az alkalmat utána mentem.
Amint beléptem ő bevágódott a leghátsó padba, én meg magam mögött becsuktam az
ajtót, a lehető leghalkabban.
-
Van atlaszod? – Próbálkoztam témát
keresni.
-
Van…
-
Izéé… nagyon haragszol?
-
Neeem dehogy is. –felelte. – Mindjárt
a nyakadba ugrok szerinted?
Lassú léptekkel haladtam a hátsó pad
fele. Amikor oda értem a pad sarkába kapaszkodva leguggoltam, hogy Esz szemébe
nézzek.
-
Kicsim…- Kezdtem. – Had magyarázzam
meg. Kérlek. Könyörgöm. Ha te nem vagy nekem, semmim sincs! Apámmal ki tudja mi
lesz a börtönben, de le is szarom. Anyámmal csak ritkán találkozom. Nyakamba
kaptam egy gyereket is. Minden boldogságot te jelentettél. Amikor megláttalak a
bíróságon, már tudtam, hogy fontos szereped lesz az életemben, és az van. Luca
megsúgta az este, te vagy a példaképe. ha nagy lesz, olyan szeretne lenni, mint
TE!
-
Mondjad, mondjad milyen magyarázatod
van?
-
Amikor nem szóltál hozzám… hát
kétségbe estem és tanácsot kértem Tőle, mert más nem volt a közelben. És amikor
elszomorodtam oda jött és megcsókolt. De megmondtam neki, hogy többet ne keressen,
mert szájába lépek, és hogy nekem te vagy az egyetlen és ezt semmilyen ribi nem
változtathatja meg! - Láttam, ahogy
csillogó szemmel gondolkodik a szavaimon, és egy halvány mosoly is átfutott az
arcán.
-
Komolyan? Így gondolod?
-
Nem Eszti, így érzem. Gondold át a
szavaimat, és délután gyere el hozzánk. Ha nem is miattam, Lucáért tedd.
Bólintott, majd kezembe adta az atlaszt,
amit már az előtt kivett, hogy kértem. Kiléptem az ajtón, de mielőtt becsuktam
elsuttogtam még egy szót.
-
Szeretlek.
*Délután*
*Eszti szemszöge*
Tudtam, hogy el fogok menni hozzájuk, csak ezt
magamnak is be kell ismernem. Oda léptem
az ajtóhoz, nagylevegő és kopogtam. Luca nyitott ajtót, aki nyomban a nyakamba
ugrott.
-
Úgy hiányoztál… merre voltál? - Kérdezte miközben megpörgettem
-
Csak túl sok tanulni valóm volt, majd
bepótoljuk a játszást. – Füllentettem. Mégsem mondhattam azt, hogy a bátyád
megcsalt…
-
Csak eljöttél… - Szólt egy hang a
konyha felöl.
-
Igen… itt vagyok.
Mivel nagyon ismertem már a járást a
lakásban, nyomban Patrik szobája felé baktattam. Az ajtórésnyire nyitva volt,
így hát benyitottam. Luca a szőnyegen ült, és babázott. Leültem mellé törökülésbe
és kezembe vettem egy lila hajú meztelen babát. Ráadtam egy kicsi rózsaszín „koktél
ruhát”.
-
Mi a történet? – Kérdeztem Lucát, hogy
csatlakozni tudjak hozzá.
-
Hamupipőke. Képzeld kaptam mostoha
mamitól egy nagy hintót és 3 hercegnő babát. Várj, megmutatom. – Erre felállt
és átszaladt a saját szobájába.
Még mindig a kis lila hajú babát
markolásztam, amikor lépteket hallottam. Azt hittem Luca jön vissza, de amikor
felnéztem Pat állt az ajtóban. Egy tálcát fogott, rajta három bögrével és egy
zacsi pillecukorral. Közbe Luca szaladt be mellette egy nagy hintót tartva a
kezében, a hintóban pedig 3 tiarás baba.
-
Látod? Úgy hívják őket, hogy Emília,
Izabella és Amanda. – Mutatta sorba a hercegnőit.
-
Forró csokit lányok? Pillecukorral? –
Kérdezte mosolyogva Patrik. Istenem, még mindig bele borzongok a mosolyába.
-
Kérünk. – jelentette ki Luca, a
véleményem nélkül.
Levettem egy bögrét oda adtam Lucának
a másikat pedig magamnak. Kibontottuk a pillecukrot és bele dobáltunk egy
csomót a forró csokiba.
-
Tudunk beszélni négy szem közt?
-
Persze, menjünk Luca szobájába.
Átmentünk Luca szobájába, én leültem a
kis ágyra (elég kényelmetlen volt), Patrik pedig becsukta az ajtót.
-
Hiányzol.
-
Te is. nagyon… - Bukott ki belőlem,
hosszú gondolkodás után.
-
Akkor? –Kérdezte.
-
Akkor leverem azt a csitrit és újra
boldogok leszünk. – Nevettem el magam.
Patrik leült mellém az ágyra, így még
kisebb helyem volt.
-
visszafogadsz?
-
Ha te is – Mosolyogtam.
Patrik bólintott, én pedig meg
csókoltam… volna, ha a sapkájától oda fértem volna. Amikor visszahajoltam
Patrik nekem dőlt és heves csókolózásba kezdtünk.
Nem tudom meddig fekhettünk
ott az ágyon, de egy nagy dörgés zavarta meg a pillanatot. Mind ketten nyomban
Lucához futottunk nem e neki lett baja. Ő csak babázott tovább, bár kicsit összehúzta
magát. Ekkor én lefutottam a konyhába nem ezen a gáz robbant. A lépcsőfordulóban
ki néztem az ablakon, az eső ömlött. Hatalmas villám vágott keresztül az égen,
amit újabb hatalmas dörgés követett.
-
Ma sem mégy haza. – nevetett Luca.
-
Asszem’ maradok. Majd veled alszom,
mert sokáig nem találkoztunk.
*Később *
Amikor este Luca elaludt akkor Kimásztam a
nagyon kicsi ágyból, átléptem a párnán és a takarón, amit kiraktam
magamnak. Lementem a nappaliba és
bekapcsoltam a tévét. A DVD lejátszó mellett családi videók voltak, cd-re írva.
Beraktam egyet és lehalkítottam a tévét. Patrik jelent meg a képernyőn nagyon
kis korában. Tejbegrízt evett, talán először evett maga, mert minden olyan
volt. A következőn az látszott, hogy Patrik áll Luca kiságya peremén és
simogatja a kislány fejét, oda adja neki a cumit és a babákat. A következő
felvételen Luca az etető székben ült, és az anyukája etette.
-
Mit csinálsz? – Szólt egy hang a
kanapé mögül.
-
Semmit, csak…
-
Családi videók. – Megjelent mellettem
Patrik. A képernyőről a fény az arcára vetődött és így láttam, ahogy
mosolygott.
-
Ugye nem baj hogy megnéztem? –
Állítottam meg a filmet.
-
Dehogy baj, folytassuk együtt. –
Mondta majd leült mellém a kanapéra.
A cd-n 2 órányi anyag volt. 1 óra 30
percnél ránéztem Patrikra. Az ölembe hajtotta a fejét és aludt. Nem tudtam mit
csináljak, ha Luca felkel és látja, hogy nem vagyok ott, nagyon csalódott lesz.
Lekapcsoltam a tévét, adtam egy puszit Patriknak. Felemeltem a fejét a
combomról és felálltam.
-
Szia, drágám. –Suttogtam.
Reggel 7-kor valaki nagyon csengetett.
Gyorsan az ajtóhoz futottam, Luca fel ne kelljen. Nagy meglepetésemre Adrienn
állt az ajtóban.
-
Te itt? – Kérdezte lealázóan.
-
Igen, valami bajod van?
-
Igen… Te vagy a bajom! Menj arrébb,
hol a Pasim? Ugye nem feküdtél le vele?
-
És ha igen? – Kérdeztem felvont
szemöldökkel.
-
Menj a picsába. –Visszament és
elfutott az utcán.
Amikor becsuktam az ajtót, Luca ált
mögöttem.
-
Ki volt az?
-
Senki csak a postás. - Füllentettem
ismét. – Gyere, csinálok, reggelit utána jön a dadus.
Gyorsan megcsináltam a reggeliket, és
Patrikkal elindultunk suliba. Út közben gyorsan beugrottunk hozzánk a
cuccaimért.
Elsétáltunk a Börtön mellett ahol a rabok
egy része kinn volt az udvaron. Amikor megláttak minket mindenki kiabálni
kezdett. Van, aki felénk, van, aki Pat apjának kiabált. Patrik megszorította a
kezem, és lehajtotta a fejét.
-
Sietnünk kell 3 perc és csengő.
Patrik elengedte a kezem, és dühösen
kezdett futni az úton egyenesen a zebráig. Rám nézett majd a börtönre és teljes
erejéből futni kezdett… a kocsik közé. Néhány autót kikerült, de egyet nem
bírt. Egy száguldozó el ütötte majd elmenekült. A Börtönben nagy kurjongatások
csaptak fel.
-
Patrik!- Sikítottam. – Valaki mentőt
gyorsan.
Mellém lépett egy
anyuka és hívta a mentőket én pedig leguggoltam Patrik teste mellé. A Pulzusa
legyengült és nagyon vérzett. Kezemet a sebre tettem másikkal pedig tárcsáztam
az iskolát. Közöltem, hogy ma nem megyünk be, mert baleset történt és nem
hagyom magára. Igazolt hiányzást kaptunk.
-
Csak ne hagyj itt- Suttogtam a fülébe.
Mire kiértek a
mentők már patakoztak a könnyeim hisz meg sem mozdult és a vér egyre gyorsabban
szivárgott ki a testéből.
Hirtelen egy kezet
éreztem a vállamon, amikor felnéztem egy rendőr áll mögötte.
-
Hölgyem, velünk kell jönnie a
kapitányságra, vallomást tenni.
-
De. nem hagyhatom magára.
-
Utána bevisszük a korházba. – Ezzel
oda vezettek egy rendőrautóhoz kaptam egy kis vizet és elindultunk a
kapitányságra.
Bocsi hogy itt fejezem be, de kell valami ok hogy tovább olvassátok. Komizzatok és nézzetek majd vissza. Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése