*Patrik szemszöge*
Miután reggel biztonságban tudtam
Lucát a dadussal elindultam suliba. Eszter írt egy SMS-t hogy ne menjek elé,
mert már elindult. Így aztán levágtam az utat… De így a börtön előtt kötöttem
ki. Amikor elmentem mellette végig húztam a kezem a falon, majd oda értem az
udvarra néző rácshoz. Úgy szorítottam meg a rácsot és néztem át, rajta, mint ha
én lennék cellában. Apám kinn volt. épp egy izomagyú paraszt baszogatta.
Gondoltam kivédhetném valami olyasmivel hogy: Hé, izomfej, gyere, ide nekem
ugassál ne neki!- De meggondoltam magam. Annyi minden sérelem után nem lehetek
kedves vele. Hiába az apám inkább tagadnám.
Hirtelen apám felnézett a rácshoz ahol
én álltam és lassan elindult felém, én ekkor elfutottam. Aztán pár méter után
visszanéztem. Apa a rácsot szorította és üveges tekintettel nézett maga elé
mikor lefolyt egy könny az arcán.
-
Síros! – Gúnyolódott vele egy rab.
Apám ellökte magát a rácstól letörölte
az arcát és bement a börtön épületébe. Még messziről is hallottam, ahogy
csapódik a vaskapu.
Lenéztem az órámra 3 perc és becsöngő.
Még pár pillanatig néztem a betontömböt ahol álltam, majd futni kezdtem. Idő
közben majdnem elejtettem a táskám. nem könnyű kilókkal futkározni. De végül
eljutottam a suliig. Beléptem a kapun és megnéztem az időt, felnéztem és pont
csengettek.
-
Rohadt élet- Mormogtam, amikor leesett,
hogy Adrival közösen van kémiánk. Sőt pont mellette ülök, na, mindegy.
A kémia lazán telt el, de óra végén
figyelmeztetett a tanár hogy utolsó órán is ő lesz velünk. Meg hogy ebben a
teremben leszünk, az ülésrend nem változik. ó a fenébe.
*Később*
- Szünetben hívott a Dadus, Luca jól van,
palacsintát sütnek. – Suttogtam Esztinek matekon.
Erre ő csak elmosolyodott. Nem tudom
nagyon furán viselkedett.
-
Reggel a börtönnél jártam- Folytattam.
– Az udvaron volt az apám mikor meglátott. sírt.
Semmi válasz csak felvont a
szemöldökét és jól van. Még furább az, hogy még csak rám sem nézett csak a
tanárt nézte és jegyzetelt az ipad alakú füzetébe.
A többi óránk nem együtt lesz, szóval
csak szünetekben vagyunk együtt.
*Később*
Utolsó óra csöngetésénél elkapott a
rossz érzés. „ Ez nem az én napom lesz”- Csak erre tudtam gondolni. Az órán Adrienn egész idő alatt hozzám simult
és megkönnyítette a helyzetét az, hogy csoport munka volt.
Annyira közel ült hozzám hogy a haja a
vállamra omlott és éreztem az illatát. Kókusz illata volt. A leheletét éreztem
a bőrömön mikor kifújt a levegőt. Keze az enyémhez ért, és az én székemen ült.
Csoda hogy nem ült nyomba, az ölembe. Amikor kicsöngettek a fáradtságtól olyan nehezen
bírtam besodorni a könyveimet a táskám, Adrienn pedig ugyanolyan feltűnően
lassan pakolt. Amikor kiértünk a folyosóra csak ketten voltunk, Eszti terme
felöl pedig még tanári hangokat hallottunk. Nekidőltem a falnak majd itt megvárom,
hogy végezzen. Adri is ott maradt.
-
Kérdezhetek valamit?- kezdtem.
-
Persze. –Bólintott és kacéran
csillogott a szeme.
-
Az mit jelent, ha egy lány egész nap
nem szól hozzám? Átnéz rajtam? És ha az a lány a barátnőm?
-
Hát. – Húzta el a száját és eléggé
nagyot lépett felém.
-
Na, mond már. – Sürgettem.
-
Semmi jót nem jelent.
Eléggé elkeseredtem és lehajtottam a
fejem. Ekkor Adri odalépett hozzám és megcsókolt. Mire észbe kaptam Eszti már
ott ált tőlünk fél méterre és elkerekedett könnyes szemmel nézett ránk. Gyorsan
ellöktem magamtól Adrit, aki önelégülten mosolygott.
*Eszti szemszöge*
A föci óráról nehezen engedett ki a
tanár. Nagyon lassan pakoltam, hisz épp megjött a havim így nem is voltam jó
kedvemben sem erőben. Nagyon lassan lépkedtem kifelé és megvártam még mindenki
kimegy. Elindultam a tömeg után egyenesen a folyosó végére a kémia labor felé.
Amikor megláttam távolról egy szerelmes párt elmosolyodtam, hisz mi is ilyenek
vagyunk Pat-al. Amikor aztán elég közel értem megláttam, hogy az maga Patrik és
a csaj pedig. Adri?
Földbegyökerezett lábbal álltam és néztem,
ahogy csókolóznak. Nem tudom, hogy mennyi ideig néztem őket, de igazából nem is
láttam, mert könnyel telt meg a szemem. Szipogtam egyet mire kinyílt Patrik
szeme. Gyorsan eltolta magától a lányt, aki elmosolyodott. Elérte, amit akart.
Elvette tőlem őt.
Nem tudom mennyi ideig néztük egymást
mozdulatlanul, de amikor visszatért az a nagyon kicsi erőm odaléptem a
„barátomhoz” és nem tudom miért, de lekevertem neki egyet.
-
Te szemét! – Ordítottam mikor a kezem
csattant az arcán. A bőre forró volt.
-
Te rohadék dög! – Fordultam a csajhoz.
Neki is pofont akartam adni, de elhajolt. –Te rohadt kurva- nekem se kellett
több a falhoz nyomtam és nem kicsit meg szaggattam a haját. Eltelt pár percbe, amíg Patriknak leesett mi
történi. Közénk ugrott, de a helyett hogy engem védene… ADRIEN VÉDELMÉRE ÁLLT!
-
Eszti… mit csinálsz? – Hebegett.
-
Tudod, mit hagyj békén. Löktem el
magamtól mindkettejüket.
Elkezdtem futni a folyosón, ahogy
kiléptem a suli kapun, pont szakadni kezdett az eső. De annyira dühös voltam,
hogy ez sem állíthatott meg. Kiléptem az ajtón és futni kezdtem. Még hallottam,
hogy az iskola ajtaja becsapódik. Az arcomon elkeveredett a forró könny és a
jéghideg esőcseppek. Amikor haza értem nem töröltem le az arcom, majd ráfogom
az esőre. Lihegve nyitom, ki az ajtót anyám a nappaliban ül.
-
Miért lihegsz? Futottál?
-
Hát öhm… ja… nem akartam megázni. –
Magyarázom.
-
Oké. – Mosolyod lazán.
-
Felmegyek.
Anya csak int és tovább nézi a… jóga
dvd-t? A szobámból átmentem a saját fürdőmbe és lezuhanyoztam. Megmostam a
hajam meg. így tovább. Amíg folyt rám a kellemesen meleg víz olyanokon gondolkodtam,
mint: Komolyan ennyi minden után hagyna cserben? Meg hogy pont Adri az, akiről
szentül állította, hogy gyűlöli?
Kiléptem a meleg víz alól és
becsavartam magam a törcsimbe mielőtt megfázom. Oda totyogtam a szekrényemig.
Az első póló, ami a kezembe akadt… Patriké volt. Bedobtam a szekrény aljába.
Kikaptam egy fehér pólót, amin festék férfi voltak, anno művészkoromból maradt.
Az alsó fiókból egy francia bugyit és bebújtam a takaró alá. Fogtam egy doboz
zsepit, egy üveges kólát és egy fél pizzát. Bekapcsoltam egy szakítós filmet és
végig zokogtam az éjszakát.