3. rész :))

A Vater szemszögéből: / vallomás közbe 

- Nos az egyik barátommal elmentünk egy helyre kicsit mulatozni, amit ki nem szokott? Amikor kijöttünk a mulatóból akkor megláttam azt a kiscsajt és az elvált feleségemre emlékeztetett ezért történt meg. Valamint bocsánatot nem fogok kérni mert az a szánalom legalja! Hüp- Ekkor elcsuklott így észre lehetett venni hogy már megint ittas tehát nem csak este rúgott be lehetséges hogy minden nap ittas, és egy még nem felnőtt korú fia van.

- Fiam- szólt a bírónő Patrikhoz- mond csak mit gondolsz az apukádról? -A fiamat hagyják békén-szóltam közbe- neki ehhez semmi köze!

 - De van, figyelj Vater utálok veled élni! Kimondom- ekkor egy világ tört össze bennem- minden nap piálsz ittas vagy és így is vezetsz. Megerőszakolod ezt a kedves lányt. Bár tőled vettek volna el nem pedig anyától és ami a legalja mindenek az hogy te csaltad meg anyát csak szerencsédre neked jobb ügyvéded volt. Kicsit magadba kellene nézned! Nem az szánalmas ha valaki bocsánatot kér hanem te vagy az.

- De fiam mindent megkapsz olyan jó dolgod van nálam. - Nem én nem érzem jól magam,és hogy csak tud a lány pártján állok. – Nos - törte meg a csendet a bíró- az Ítéletem November 25.-én hozom meg. 
Amikor kiballagtunk a fiam egyenesen a lány felé ment nem látták de, az ajtó mögül figyeltem őket Patrik helyettem bocsánatot kér! Milyen szánalmas... Te jó ég ezek ketten összeölelkeztek. Ennyire rossz szülő lennék? Otthon ki is kérdezem erről a lányról.

*Otthon Eszternél az ő szemszögéből a barátnőivel* 

- Mondjátok szerintetek nem helyes az a srác?- kérdeztem.

 - Jaj, nehogy vele. Te nem hallottad milyen mocsokul beszélt, a saját apjával!- Szólt Réka az egyik barátnője. - Én erre csak azt tudom mondani hogy amilyen az apja olyan a fia.

 – De hát... izé ő mellettem ált és pártolt. Ne mondjátok hogy nem...- közbe szakította a másik barátnője
- Figyelj mi teljesen megértünk, hisz... megeset veled, és az apja volt az, egy család egy stílus. Figyelj, mi csak a legjobbat akarjuk neked hidd el, vele csak a baj van!

- Valamint a szüleid sem örülnek neki túlzottan. - Lépett be szobámba anyu és apu- kicsim a barátaidnak teljesen igazuk van! Nekünk sem szimpatikus ez a srác.

–El se hiszem hogy hallgatóztatok!.- kontráztam reflexből, csak úgy dúlt bennem a harag- először is tizenöt éves vagyok nem éppen egy puhahéjú 5 éves, hupsz bocsi, miért hallgatóztatok?

- Sajnáljuk de, annyira lesokkolt az esti eset, más indokunk nincs. - Hű, igazi diplomatikusak lettetek! Kérlek egyedül hagynátok, csak egyedül. 

Aztán bezárkóztam a szobámba és beleordítottam a nagyvilágba úgy ahogy a torkom bírta, el se hittem hogy a saját szüleim hallgatóztak utánam! Mi van akkor ha mindig ezt csinálták ha együtt voltunk a barátnőimmel. Majd lehajtottam a fejem az ágy szélére, észre sem vettem de elaludtam....