4. rész :))

Tudtam, hogy nehéz lesz… De hogy ennyire? A tárgyalás után rengeteget beszéltem Patrikkal, és hát… nagyon jól megvoltunk. Elmondta, hogy fél az iskola miatt is, hogy elítélik majd. Én is elmondtam, hogy félek az apjától… Rengeteget beszéltünk és megértett.

Eljött a suli kezdés… Patrik ár az évnyitón se jelent meg. Így, hogy nem volt ott, én is elég rosszul éreztem magam.

Aztán másnap reggel bekövetkezett… Patrik besétált a suliba, és csengetésig észre sem vették. Első órán mellém ült, és amikor levette a kapucniját az osztály egy emberként kezdett kiabálni. Olyanokat mondtak, mint: Fúj meg olyanokat hogy apád egy beteg állat.
Néztem az arcát, láttam, ahogy rángatóznak az idegei… De nem szolt csak ült lehajtott fejjel, pásztázta a padot. Nem tudom mi játszódhatott le benne, de tűrte. Tűrte a köpő cső lövedéket, az alufólia labdákat és a radír darabokat.

-        -  Jól vagy? – Néztem rá, és annyira megtört volt, hogy hang alig jött ki a torkomon.

-        -  Őszinte legyek? – Nézett rám. Láthatatlant bólintottam. – Nem.

Úgy éreztem meg kellene védenem, de az emberek nem engedtek el. Mindenki kérdezgettet mindenről. Azt hittem ordítani fogok.
 Az első órán Patrik csak lehajtott fejjel ült. Néhány radírdarab vagy köpő cső lövedék eltalált engem is, de nem baj. Patrik miatt bármit. Ő is rengeteget tett értem.

Suli után megvártam Patrikot (Pszichológusnál volt) és ő haza kísért.

-       -   Nagyon sajnálom…

-       -   Mit?- Kérdeztem.

-         - Hogy… hogy ebbe belekevertelek…

-       -   Nem, nem baj. Te is renget tettél értem.

Ekkor nagyon fura dolog történt. Ösztönösen léptünk egymás felé és megöleltük egymást. Aztán eltolt magától hogy lássa az arcom és közelebb hajolt. Mielőtt megcsókolt volna várt, hogy mit válaszolok. Becsuktam a szemem és oda hajoltam hozzá. Nagyon sokáig voltunk ennek a csóknak a közepébe, amikor megcsörrent Patrik telefonja.

Ellépett, és kivette a zsebéből a telefont.

-          Anya az, bocsi, de ezt fel kell vennem. Szia… - Lépett oda hozzám, hogy csak én halljam, mit mond-, Szeretlek…

*Patrik szemszöge*

 A Suliban tudtam mi fog várni rám. De nem tehettem semmit. Mindenki furán nézett, amikor leültem Eszter mellé. Mindenki azt gondolta majd valamelyik barátnőjével fog ülni, és nem velem. Először furán néztek rám… ránk. De nap végére szerintem eléggé megszokták.

Eszter elintézte, hogy helyet cseréljünk a leghátsó padban üllőkkel, így nem tudnak hátba köpködni, se megdobálni.

Amikor végeztem a pszichológusnál, kimentem a suli elé. Szétnéztem és ott volt Eszti. Láttam, hogy fázik. Összehúzta magán a kabátot, és kicsit remegett is. Üveges tekintettel figyelte a távolodó kocsikat.  Úgy gondoltam megölelem hátulról, de nem akartam. Nem akartam elijeszteni.
De amikor haza kísértem nem bírtam megállni, meg kellett próbálnom.

Amikor megálltam kicsit megijedtem, féltem, hogy nem megy bele. De ő hajolt oda így teljesen biztos voltam magamban.  Pár percig ott álltunk, világot kizárva, amikor megcsörrent a telefonom. Azt hittem valami „utáló”, de amikor megnéztem a kijelzőn Anya neve villogott. Nem akartam ott hagyni Esztit… oda léptem hozzá, de gyorsan le kellett tudnom, mert megint „neki esek”. Oda súgtam neki mit érzek iránta majd elmentem és felvettem a telefon.

-          -Szia, anya! –Szóltam bele- Mi újság?

-          -Fiam! Megint elhalasztották apád tárgyalását? Az, az ember egy szemét. A börtönben ki fogják csinálni. --- -Tudod, ott mindenkit bántanak, akik nőket és gyerekeket bántalmaznak.

-         - Tudom… De most mit akarsz mondani?

-         - Azt hogy te is tudod, apádnak meg kell bűnhődnie.

-          -Tudom, és megteszek mindent, amit meglehet. Anya kérdezhetek valamit?

-         - Kicsim- kezdte anya. Utálom ezeket a lekicsinyítő beceneveket – Bármit meg tudunk beszélni.

-          -Szóval van egy lány – kezdtem.

-          -Úristen! Az én fiam felnőtt. barátnője van – Szakított félbe anya. Szerintem világgá tudta volna kürtölni.

-         - Folytathatom? –Kérdeztem-, na, szóval, a lány az a lány, akit apa.

-          -Te jó ég –döbbent meg anya.

-         - Igen erről van szó.

-         - Tudod szívem –aj, megint a becenevek- nem érdekel ki a barátnőd, ha szereted, és ő is téged. De a szülei -mit fognak mondani?

-        -  Nem tudom – Sóhajtottam.

-        -  Fiam, mennem kell. később hívlak, puszi.

-         - Szia

Kinyomtam a telefont, majd azon gondolkodtam mit fognak szólni a szülei… Mondjuk, bármi van, akkor is a házam üres, hisz apa börtönbe kerül én meg 16 vagyok. Semmi gond, nálam elleszünk…