Hatodik rész.

Mivel kicsit lemaradtunk így egy hosszabb résszel készültünk.Remélem tetszik. xxx

_________________________________________________________________________________Az indulás előtti este, beállítottam a telefonom hogy reggel fél 6-kor csörögjön. De a telefonom 5 óra-kor csörgött. Próbáltam kinyomni csukott szemmel, de nem ment. Kinyitottam a szemem és láttam, nem a telefonom cseng. Anyuék nem voltak itthon, szóval csak a csengő lehet. Nem érdekelt, hogy nézek ki, magamban dühöngve robogtam le a lépcsőn. Olyanok jutottak eszembe hogy ki a faszom jöhet ilyenkor. Vagy mi a rohadt életet akarnak reggel 5-kor? Elvettem a kapukulcsot és pizsamában, kócosan nyitottam ki a kaput. A kapuban Patrik állt. Fekete ing volt, rajta ami ki volt végig gombolva alatta fehér póló. Fekete nadrág és kockás tornacsuka. Haja gondosan bezselézve.

-          Jó reggelt! –Adott egy gyors puszit. – Felébresztettelek?

-          Dehogy – füllentettem – gyere be!

Betereltem a házba.

-          Az emeleten van a szobám. Menj csak, és foglalj helyet. Viszek kávét.

-          Köszi de már ittam.

-          Rendben akkor… akkor csak várj meg – nevettem.

Amíg lefőtt a kávé elővettem a fiókból egy bugyit és egy melltartót. Közben a szekrényem tükréből láttam, hogy Patrik az ágyamon ül és engem néz, ahogy a fióknál guggolok.

-          Szexi darab – nevetett fel.

-          Mi? – Nevettem el magam.

-          Az! – Mutatott a földön heverő bugyimra.

Az arcom elöntötte a pír. Gyorsan kivettem a fehér neműm és távoztam a szobából. Aztán felkaptam a fehér neműt, meg egy pólót mikor hallottam lefőtt a kávé. Kiöntöttem egy kis csészébe és mentem is a szobába. Elő kaptam a kedvenc pólóm és egy csőnadrágot. Mit sem törődve azzal, hogy Patrik ott ül mögöttem, lekaptam a pólót, ami rajtam volt felrántottam magamra a nadrágot. Megnéztem a tükörbe, nem nagy ezen a fenekem. Patrik ez idő alatt jó alaposan végigmért. Majd felkaptam a pólóm és leültem mellé, kezemben a kávéval.

-          Hogy-hogy ilyen korán jöttél?

-          Mert kettesben akartam lenni veled…

-          De ilyenkor? –ittam bele a kávémba nevetve.

-          Hé, ne szürcsölj! – Bökött oldalba.

-          Jól van – Nevettem el magam.

Levittem a kávés csészét. Majd visszamentem. Lekaptam a szekrényről a parfümöt és befújtam magam a tükör előtt. Mikor letettem Patrik oda jött hozzám és hátulról átölelte a derekam. Kicsit kinyújtóztam a polcon lévő kamerámért, majd csináltam egy fotót magunkról. Aztán ő is egyet a telefonjával, de azon… csókolóztunk.

Még indulás előtt ölelkeztünk egy sort a szobámba majd felkaptam a bakancsom és indulhattunk is. Húztam magam után a gurulós bőröndöt és csak akkor tűnt fel, Patriknál nincs bőrönd.

-          A bőröndöd? – Kérdeztem.

-          A biztonsági őr vigyáz a rá a reptéren.

Az út további részén, kéz a kézben sétáltunk. Amikor oda értünk még senki nem volt ott. Mit is vártam 6 óra volt még csak. Patrik váltott pár szót a biztonsági őrrel közben én kerestem a szememmel a repülőt melyikkel megyünk.

-          Az ott- Lépett oda és mutatott egy szürke repülő irányába.

-          Tudod…- kezdtem- Még soha nem ültem repülőn. – Nevettem el magam kínosan és beletúrtam a hajamba.

-          Nem lesz, gáz ne félj. – Ölelt át fél karral, majd belepuszilt a hajamba.

Szép lassan kezdtek szállingózni a többiek. Mindenki kis csapatokba vergődött, mi mégis ott álltunk kéz a kézben… Egyedül.  

A repülőn Patrik a kezembe nyomta a telefonját meg egy fülest, hogy hallgathassak zenét. Ő a berakta magának az mp3 fülhallgatóját.  Feloldottam a telón a zárt, és láttam, hogy a háttérképe… az, amit reggel csináltunk. A… csókos. Nem nagyon zavart hisz nekem is ő a hátterem. De pszt. Bekapcsoltam a zenét és ültem hátradőlve. Lábam a ritmusra járt. Egyszer csak Patrik megfogta a kezem és úgy ültünk. Egy picit becsuktam a szemem, de mire kinyitottam Patrik vállára hajtva volt a fejem. Már csak 15 perc a leszállásig. Mondta egy hang. Az ofő. Úristen, mennyit aludhattam? De semmi baj, legalább most van erőm. Visszaadtam Patriknak a telefont, és összepakoltam a bőröndömbe a kipakolt kajákat. Patrik ugyan így cselekedett.

Amikor leszálltunk Patrik megfogta a kezem és egyenest a hotelhez sétáltunk. A tanárok bejelentkeztek és elfoglalhattuk a szobákat. Én Katával és Rékával osztoztam a szobán. Kiválasztottuk az ágyakat, majd fürdőruhába öltöztünk és neki iramodtunk a partnak. A víz kellemes hőmérsékletű volt, így kézen fogtuk egymást mi lányok, és együtt futottunk be a vízbe. Patrik sétált le a partra, kezében egy felfújható strandlabda. Felfújta majd oda dobta nekünk.

A nap hátralévő részében csak fürödtünk és ettünk.

Este letusoltunk, és bekapcsoltuk a zenét. Halkabbra vettük nehogy zavarjunk valakit, és úgy beszélgettünk. Amikor lámpaoltás volt még sokáig beszélgettünk de Rékáék kidőltek. Én feküdtem Kata fölött az emeletes ágyon és nézegettem a plafont. Előszedtem a párnám alól a telefont és hallgattam a zenét fülessel. Egyszer csak rezegni kezdett a telóm. Jött egy SMS-em. Patrik írt, hogy menjek ki a folyosóra. Felvettem a ruhát, ami rajtam volt és kimentem a szobából. Patrik a falnak dőlve várt.

-          Mit szeretnél? –Kérdeztem.

-          Csak gyere- Mosolyodott el.

Követtem Patrikot egyenesen a… a partra? Ki volt terítve egy pléd és rajta kaják. Leültem Patrik mellé és felemeltem egy kis zacsi sült krumplit. Neki dőltem Patriknak és úgy néztük a napfelkeltét.

-          Jössz úszni? – Kérdezte hirtelen.

-          Aj, nem, olyan hideg a víz… - Mondtam.

-          Ha nem jössz, akkor viszlek. – Mondta. Nem tudtam kitalálni mire gondol. Egyszer csak felkapott az ölébe és úgy futott be velem a vízbe.

-          Tegyél le! – Nevettem.

-          Ha te akarod. –ezzel ledobott.

Felálltam a vízből és úgy ugrottam neki Patriknak, hogy ő is eldőljön. Amikor felült a vízbe leguggoltam hozzá és megcsókoltam. Utána kimentünk a vízből és gyorsan összepakoltunk. Mindketten visszamentünk a Hotelhez.

-          Kikkel vagy egy szobába? –Kérdeztem.

-          Ma éjjel… veled- kacsintott.

Amikor vissza értünk a szobájába. Adott nekem egy pólót. Gyorsan belebújtam. Láttam, hogy nála nem emeletes ágy van, hanem 2 személyes. Gyorsan bebújtam a takaró alá, és mögém Patrik is befeküdt. Átkarolt. Kicsit beszélgettünk, de amikor kérdeztem tőle nem válaszolt. Tudtam, hogy elaludt így én is.

A következő két napon voltunk hajókiránduláson ahol a hajóból ugráltunk ki. A tanárok tiszta idegek voltak. Majd mindenki írt a szüleinek SMS-t hogy hova menjenek és minden diák- minden szülő együtt videó chetelt.

Az otthoni leszálláskor, írtam anyunak SMS-t hogy ma nem alszom otthon. 

5. rész :D

* Patrik szemszöge*

Amikor haza értem apám várt ráadásul józan volt!! Na vajon most mit akar rám erőltetni, mert csak akkor nem iszik.

- Apám te nem vagy ittas?

 - Nem, tudod beszélgetni szeretnék veled a barátnőkről... és hidd el nekem is olyan kínos hisz még egy üveg sört sem ittam! Na szóval....

- Ekkor közbe vágtam - Figyelj anya már megelőzött 14 éves koromba felvilágosított!

- Akkor a lényegre térek, nem járhatsz azzal a csajjal, világos?
- Milyen csaj apa?! Na ne, pont te akarsz eltiltani Esztertől! Miközben megerőszakoltad. Már nem azért, de miattad szar a mindennapi életem minden napom! Ja, és ha meg bocsájtasz most húzok a suliba .

 Beléptem a kapun, rögtön felhúztam a kapucnimat. Sajnos most viszont megismertek úgyhogy körém sereglettek és elkezdtek fújjogni, szikrázó szemekkel pásztázni, majd az Eszti barátnői körém jöttek és mozdulni sem hagytak. - Na milyen ha valaki szorult helyzetben van pedofil? Te, sem örülnél neki mi? Mond csak- kezdet bele azt hiszem Réka- ti mit gondoltok magatokról? Megerőszakoltok másokat ekkora nagy fafejeket még soha nem láttam és meg ne próbálj védekezni!- Hű de jó barátnői vannak mindig megvédik.. pfh csak ép keverik a szezont a fazonnal. Már teljesen megőrültem a sok szájbeszédtől amikor megláttam Esztit!

-TI MIT CSINÁLTOK! FEJEZZÉTEK BE!- úha, még sose láttam ilyen dühösnek- ő nem tehet semmiről csak egy ártatlan családtag ráadásul ő is utálja az apám, pont úgy érez mint mindenki. Amúgy lefogadom hogy már megint pletykáltatok és mindent elképzeltek de, neki semmi köze hozzá! Ja és kedvelem!

*Eszti szemszöge* 

Épp kisétáltam a folyosóról amikor megláttam hogy már , megint neki estek Patriknak! Na jó nem izgat hogy mi lesz megvédem. Nem hiszem el hogy egy ártatlan úgymond szemlélőt belekevernek! Ekkor olyan magas hangon ahogy csak tudtam elkezdtem mondani a magamét. Már be-befejeztem amikor azt hitték már befejeztem, egy gyors fordulatot tettem be, oda léptem Patrikhoz belenéztem a mély szempárjaiba éreztettem, akartam vele tudatni hogy bármikor megvédem ha mindenki látja ha senki sem. Ujjaim rákulcsoltam az övére,

és kéz a kézben álltunk a nagy tömeg közepén. Ha most nem térnek magukhoz hogy ő rendes akkor nem ismertem őket eléggé.
Matek órán a tanárnő boldogan lépet be ledobta a táskáját és örömében.. felsikított?

-       Figyelem- kezdte a mondandóját- a két osztály nyert egy Adriai tengeri 2 éjszakás 3 napos tanulmányi és kirándulási utat. Köszönhetően- jaj ne csak most ne mondja a nevem-Patriknak aki a 2.5 átlaga ellenére földrajzból remekelt. Végre nem látlak titeket 3 teljes napig! Az utóbbiért el nézést .- Hűha egy tengerparti út most elképzeltem ahogy együtt sétálunk a parton majd átölel és hosszasan megcsókol Jaj de jó lenne. A z óra többi részére már nem is figyeltem csak Patrikon és az Adriai tengeren járt az agyam..

4. rész :))

Tudtam, hogy nehéz lesz… De hogy ennyire? A tárgyalás után rengeteget beszéltem Patrikkal, és hát… nagyon jól megvoltunk. Elmondta, hogy fél az iskola miatt is, hogy elítélik majd. Én is elmondtam, hogy félek az apjától… Rengeteget beszéltünk és megértett.

Eljött a suli kezdés… Patrik ár az évnyitón se jelent meg. Így, hogy nem volt ott, én is elég rosszul éreztem magam.

Aztán másnap reggel bekövetkezett… Patrik besétált a suliba, és csengetésig észre sem vették. Első órán mellém ült, és amikor levette a kapucniját az osztály egy emberként kezdett kiabálni. Olyanokat mondtak, mint: Fúj meg olyanokat hogy apád egy beteg állat.
Néztem az arcát, láttam, ahogy rángatóznak az idegei… De nem szolt csak ült lehajtott fejjel, pásztázta a padot. Nem tudom mi játszódhatott le benne, de tűrte. Tűrte a köpő cső lövedéket, az alufólia labdákat és a radír darabokat.

-        -  Jól vagy? – Néztem rá, és annyira megtört volt, hogy hang alig jött ki a torkomon.

-        -  Őszinte legyek? – Nézett rám. Láthatatlant bólintottam. – Nem.

Úgy éreztem meg kellene védenem, de az emberek nem engedtek el. Mindenki kérdezgettet mindenről. Azt hittem ordítani fogok.
 Az első órán Patrik csak lehajtott fejjel ült. Néhány radírdarab vagy köpő cső lövedék eltalált engem is, de nem baj. Patrik miatt bármit. Ő is rengeteget tett értem.

Suli után megvártam Patrikot (Pszichológusnál volt) és ő haza kísért.

-       -   Nagyon sajnálom…

-       -   Mit?- Kérdeztem.

-         - Hogy… hogy ebbe belekevertelek…

-       -   Nem, nem baj. Te is renget tettél értem.

Ekkor nagyon fura dolog történt. Ösztönösen léptünk egymás felé és megöleltük egymást. Aztán eltolt magától hogy lássa az arcom és közelebb hajolt. Mielőtt megcsókolt volna várt, hogy mit válaszolok. Becsuktam a szemem és oda hajoltam hozzá. Nagyon sokáig voltunk ennek a csóknak a közepébe, amikor megcsörrent Patrik telefonja.

Ellépett, és kivette a zsebéből a telefont.

-          Anya az, bocsi, de ezt fel kell vennem. Szia… - Lépett oda hozzám, hogy csak én halljam, mit mond-, Szeretlek…

*Patrik szemszöge*

 A Suliban tudtam mi fog várni rám. De nem tehettem semmit. Mindenki furán nézett, amikor leültem Eszter mellé. Mindenki azt gondolta majd valamelyik barátnőjével fog ülni, és nem velem. Először furán néztek rám… ránk. De nap végére szerintem eléggé megszokták.

Eszter elintézte, hogy helyet cseréljünk a leghátsó padban üllőkkel, így nem tudnak hátba köpködni, se megdobálni.

Amikor végeztem a pszichológusnál, kimentem a suli elé. Szétnéztem és ott volt Eszti. Láttam, hogy fázik. Összehúzta magán a kabátot, és kicsit remegett is. Üveges tekintettel figyelte a távolodó kocsikat.  Úgy gondoltam megölelem hátulról, de nem akartam. Nem akartam elijeszteni.
De amikor haza kísértem nem bírtam megállni, meg kellett próbálnom.

Amikor megálltam kicsit megijedtem, féltem, hogy nem megy bele. De ő hajolt oda így teljesen biztos voltam magamban.  Pár percig ott álltunk, világot kizárva, amikor megcsörrent a telefonom. Azt hittem valami „utáló”, de amikor megnéztem a kijelzőn Anya neve villogott. Nem akartam ott hagyni Esztit… oda léptem hozzá, de gyorsan le kellett tudnom, mert megint „neki esek”. Oda súgtam neki mit érzek iránta majd elmentem és felvettem a telefon.

-          -Szia, anya! –Szóltam bele- Mi újság?

-          -Fiam! Megint elhalasztották apád tárgyalását? Az, az ember egy szemét. A börtönben ki fogják csinálni. --- -Tudod, ott mindenkit bántanak, akik nőket és gyerekeket bántalmaznak.

-         - Tudom… De most mit akarsz mondani?

-         - Azt hogy te is tudod, apádnak meg kell bűnhődnie.

-          -Tudom, és megteszek mindent, amit meglehet. Anya kérdezhetek valamit?

-         - Kicsim- kezdte anya. Utálom ezeket a lekicsinyítő beceneveket – Bármit meg tudunk beszélni.

-          -Szóval van egy lány – kezdtem.

-          -Úristen! Az én fiam felnőtt. barátnője van – Szakított félbe anya. Szerintem világgá tudta volna kürtölni.

-         - Folytathatom? –Kérdeztem-, na, szóval, a lány az a lány, akit apa.

-          -Te jó ég –döbbent meg anya.

-         - Igen erről van szó.

-         - Tudod szívem –aj, megint a becenevek- nem érdekel ki a barátnőd, ha szereted, és ő is téged. De a szülei -mit fognak mondani?

-        -  Nem tudom – Sóhajtottam.

-        -  Fiam, mennem kell. később hívlak, puszi.

-         - Szia

Kinyomtam a telefont, majd azon gondolkodtam mit fognak szólni a szülei… Mondjuk, bármi van, akkor is a házam üres, hisz apa börtönbe kerül én meg 16 vagyok. Semmi gond, nálam elleszünk…

3. rész :))

A Vater szemszögéből: / vallomás közbe 

- Nos az egyik barátommal elmentünk egy helyre kicsit mulatozni, amit ki nem szokott? Amikor kijöttünk a mulatóból akkor megláttam azt a kiscsajt és az elvált feleségemre emlékeztetett ezért történt meg. Valamint bocsánatot nem fogok kérni mert az a szánalom legalja! Hüp- Ekkor elcsuklott így észre lehetett venni hogy már megint ittas tehát nem csak este rúgott be lehetséges hogy minden nap ittas, és egy még nem felnőtt korú fia van.

- Fiam- szólt a bírónő Patrikhoz- mond csak mit gondolsz az apukádról? -A fiamat hagyják békén-szóltam közbe- neki ehhez semmi köze!

 - De van, figyelj Vater utálok veled élni! Kimondom- ekkor egy világ tört össze bennem- minden nap piálsz ittas vagy és így is vezetsz. Megerőszakolod ezt a kedves lányt. Bár tőled vettek volna el nem pedig anyától és ami a legalja mindenek az hogy te csaltad meg anyát csak szerencsédre neked jobb ügyvéded volt. Kicsit magadba kellene nézned! Nem az szánalmas ha valaki bocsánatot kér hanem te vagy az.

- De fiam mindent megkapsz olyan jó dolgod van nálam. - Nem én nem érzem jól magam,és hogy csak tud a lány pártján állok. – Nos - törte meg a csendet a bíró- az Ítéletem November 25.-én hozom meg. 
Amikor kiballagtunk a fiam egyenesen a lány felé ment nem látták de, az ajtó mögül figyeltem őket Patrik helyettem bocsánatot kér! Milyen szánalmas... Te jó ég ezek ketten összeölelkeztek. Ennyire rossz szülő lennék? Otthon ki is kérdezem erről a lányról.

*Otthon Eszternél az ő szemszögéből a barátnőivel* 

- Mondjátok szerintetek nem helyes az a srác?- kérdeztem.

 - Jaj, nehogy vele. Te nem hallottad milyen mocsokul beszélt, a saját apjával!- Szólt Réka az egyik barátnője. - Én erre csak azt tudom mondani hogy amilyen az apja olyan a fia.

 – De hát... izé ő mellettem ált és pártolt. Ne mondjátok hogy nem...- közbe szakította a másik barátnője
- Figyelj mi teljesen megértünk, hisz... megeset veled, és az apja volt az, egy család egy stílus. Figyelj, mi csak a legjobbat akarjuk neked hidd el, vele csak a baj van!

- Valamint a szüleid sem örülnek neki túlzottan. - Lépett be szobámba anyu és apu- kicsim a barátaidnak teljesen igazuk van! Nekünk sem szimpatikus ez a srác.

–El se hiszem hogy hallgatóztatok!.- kontráztam reflexből, csak úgy dúlt bennem a harag- először is tizenöt éves vagyok nem éppen egy puhahéjú 5 éves, hupsz bocsi, miért hallgatóztatok?

- Sajnáljuk de, annyira lesokkolt az esti eset, más indokunk nincs. - Hű, igazi diplomatikusak lettetek! Kérlek egyedül hagynátok, csak egyedül. 

Aztán bezárkóztam a szobámba és beleordítottam a nagyvilágba úgy ahogy a torkom bírta, el se hittem hogy a saját szüleim hallgatóztak utánam! Mi van akkor ha mindig ezt csinálták ha együtt voltunk a barátnőimmel. Majd lehajtottam a fejem az ágy szélére, észre sem vettem de elaludtam....

Második rész :))

 Amikor vége lett a kihallgatásomnak, visszamentem a helyemre.  Ott ült mellettem az a fiú. Lehet kicsit jobban megnéztem, mint kellett volna, mert kivette fél fül hallgatóját. Rám nézett, és egy biztató mosolyt küldött felém. Én is visszamosolyogtam, és nem szimplán kedvességből. Nagyon szimpatikus srác volt. A fülhallgatót, amit kivett, át nyújtotta felém. Halk nevetés közben megráztam a fejem.

Éreztem, ahogy kicsit közelebb ült hozzám, ahogy karja az enyémhez ért. Elmosolyodtam, de nem néztem rá, pedig éreztem az arcomon, hogy engem néz.

-          A tárgyalást november 23. folytatjuk – kalapált a bíró.

Amikor mindenki kiment a tárgyaló teremből, én lemaradtam.  Annyira csöndes lett a tárgyalóterem. A bíró elvonult az irodába, a szüleim már távol voltak. Ott álltam egyedül, a gondolataimba merülve mikor valaki megérintett.

-          Szia… - Suttogta.

-          Ne ijesztgess! – Fordultam hirtelen hátra, és ott állt mögöttem Ő

-          Bocs – nézett mélyen a szemembe. – csak beszélni akartam veled…

*Patrik szemszöge*

Amikor észrevettem, hogy a bíró és a többiek távoztak kirántottam a fülhallgatóm, és körbe pásztáztam a tárgyalótermet. Ahogy forogtam jobbra-, balra ott volt Az a lány, akit apám…

 Barna haja lazán fel volt gumizva. Éppen a ruhája ujját húzogatta… Gondoltam, beszélek vele. Nagyon széplány…

-          Szia… - Suttogtam.

-          Ne ijesztgess! – Fordult hirtelen hátra. Ahogy meglátott, teljesen elpirult.

-          Bocs – néztem bele az őzike szemébe. – csak beszélni akartam veled…

Így közelebbről még szebb. Alig bírtam beszélni, féltem, hogy elítél apám miatt…

-          Mit szeretnél? – Kérdezte lehajtott fejjel.

-          Sajnálom… Sajnálom, amit apám tett veled, sajnálom, hogy tönkre tette az életed. Tudod, apám soha nem fogja neked azt mondani „Bocs”…

-          Akkor te miért? – Nézett fel, pont bele a szemeimbe. Láttam rajta, megviseli, hogy mindig elhúzzák a tárgyalást, és mindig fel kell idéznie mit csinált vele az a szemét. – Te nem tehetsz semmiről… - Lépett közelebb.

-          Tudom – sóhajtottam – De, valakinek ezt is meg kell tennie. – Léptem én is közelebb.

-          Köszönöm – Ölelt meg hírtelen. Mélyen beszívtam az érzést, a haja illatát. Amikor a vállamra tette az állát, hogy átnézzen fölötte, éreztem a könnycseppet, ami lefolyt az arcán.

-          Ne sírj – Suttogtam.

Nem tudom meddig álltunk ott összeölelkezve, csöndesen, de egy női hang törte meg a csöndet.

 

-          Sokáig lesztek még itt? – Kérdezte a bíró- Vagy hívhatom a következő tárgyaláson résztvevőket?

-          Elnézést – Engedett el a lány.

*Eszter szemszöge *

 Amikor megöleltem annyira bele kapaszkodtam. Valaki talán az életben egyszer őszintén kért bocsánatot… más bűnéért.

Ahogy kiléptünk a bíróság elé, anyuék ott vártak. Ránéztem a fiúra, aki lehajtott fejjel állt mellettem. Tudtam miért… Félt anyámék ítéletétől.

-          Köszönök mindent – Néztem rá. – Amúgy Eszter vagyok.

-          Patrik… - Mondta – Itt a számom, ha bármi baj van, tudod, kit keress. – Adott a kezembe egy lapot, majd elindult az ellenkező irányba.

Pár percig még álltam ott magam, és néztem a távoldó alakot. Egyszer csak dörgött az ég, és nagy zivatar tört le. Patrik felrántotta a kapucniját és úgy sétált tovább. Nem tudom meddig bírtam volna magam ott állni, de anyumék megzavartak.

-          Siess Eszter! – Kiáltotta anyu – Nem akarom, hogy tüdőgyulladásunk legyen.

Nagy levegőt vettem és beültem a kocsi hátsó ülésére. A papírt a telefonszámmal még kicsit szorongattam. Majd jó mélyen elsüllyesztettem. 

Első rész :)

Sziasztok! :) Szóval elkezdjük a blogunkat :) 2 író van :D
Az első rész egy kicsit durva, olvasás csak saját felelősségre. Ne aggódjatok a többi rész nem lesz ilyen :) Na, jó olvasást. xxx 
_________________________________________________________________________________

Hello… Szóval Eszter vagyok. 15 éves. Most épp egy bírósági tárgyaláson vagyunk, és várunk. Várunk, hogy lesz, ítélet vagy még egyszer elhalasztják… vagy többször. Hogy miért vagyunk itt? Megerőszakoltak. 1 éve.

*Visszaemlékezés*

Épp egy buliból jöttünk hazafelé a barátnőimmel. Olyan 6-an lehettünk. Jókat nevetgéltünk, és egymást lökdösve mentünk végig a csendes és kihalt utcán. Kata elkezdett viccelődni, és a többieket ijesztgetni. Úgy volt megbeszélve, hogy a 3. bokorból kiugrik a haverunk és elhúz engem, hogy megijedjenek a lányok. De ahogy elhaladtunk a bokor mellett, Soma nem ugrott ki. Kicsit kivert a víz és nagyon megijedtem… Most mi van? Ahogy haladtunk tovább Kata meglökött és a bokorból kiugrott egy olyan 40 év felé haladó férfi. Izmos karjai voltak, és nagyon izzadt. Ő nem az volt, akivel megbeszéltük a „poént”. A lányok megijedtek és sikítva, segítségért kiabálva elfutottak… és magamra hagytak ezzel az Állattal. Sötét volt nem láttam az arcát. Hátul össze fogta a kezem, és egy sötét sikátorba lökdösött.  Ott aztán neki nyomott egy hideg falnak és elkezdte letépni rólam a ruháimat.  Ahogy a nyakamba lehelt, éreztem rajta hogy rengeteget ivott. Amikor már nem volt rajtam csak nadrág és alsó fehérnemű, elkezdett ordítozni. Olyanokat mondott, mint: Na, mi van ribanc, nem élvezed? Imádom, ha valaki adja a nehéz prédát! Majd megfogta a kezem, és szóval. a nemi szervéhez tette, majd közölte: Érzed ezt? Ezt fogod magadban is érezni! 
Annyira féltem, csak pár nyögés hagyta el a szám. Amint elengedte a kezem, én is visszarántottam… onnan. Azonnal megütött. Vissza kellett tennem a kezem a „férfiasságára”. De milyen férfi az, aki fiatal lányokat erőszakol meg?  Ez idő alatt, ő megmarkolta a mellem, a másik kezével pedig a mellbimbóm kezdte rángatni. –Szorítsd már! –Ordított rám, és tudtam, hogy mire érti.

Egyszer csak félre lökte a kezem, majd ki csatolta az övét. Bokszerrel együtt letolta a nadrágját. –Vetkőzz ribanc!- Lihegte a nyakamba, és újjaji lecsúsztak az övemig.  Remegő kezekkel kicsatoltam az övem, és lehúztam a csőnadrágom. Az „idegen” megfogta a bugyim, és egy mozdulattal letépte rólam.  Próbáltam kezeimmel takarni, magam, de ő megfogta a kezem és közelebb húzott magához. Elkezdte kiszívni a nyakam, és én maga tehetetlenül álltam a hidegben, meztelenül. Tudtam mit kell tennem így hátába mélyesztettem a körmeim, hátha tudok „nyomokat” gyűjteni.  Egy idő után eltolt magánál, a csípőmnél fogva felemelt, és a falnak tolva belém „helyezte” a szerszámát. Nagyon durva volt a tempó.  Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egy pedofil fogja elvenni a szüzességem… Pár pillanat múlva éreztem, hogy forróság önti el a testem, tudtam, hogy itt a vég. Megtörtént… Amikor kivette belőlem, még 2 ujját belém helyezte. Annyira közel állt hozzám, hogy a kezem pont hozzá ért… ez csak jobban beindította.

Ekkor hangosan szirénázva befordult egy rendőrautó a sikátorba. A férfi felszedte ledobott ruháit, és meztelenül futni kezdett. Én összeestem, és a földön ülve zokogtam, miközben szakadt, széttépett ruháim markolgattam. Csak a nadrágom van egyben, más semmi. Mindent szétszakított. A rendőrautóból kiugrott 2 rendőr. Az egyik zseblámpával a kezében elkezdett futni a bűnös után, a másik pedig leguggolt mellém.

-          Jól van Kisasszony? Jöjjön. –segített fel.

Beszálltam az autó hátsó ülésére. Nagyon zavarban voltam, hogy ruha nélkül kellett ott lennem. Amint haza vitt a rendőr, mindent elmondtam otthon, és másnap megtettük a feljelentést.

*Visszaemlékezés vége*

Szóval ez történt… Utálok róla beszélni, de most még is muszáj. Itt ülök és válaszolok a nekem feltett kérdésekre, közben pedig a velem szemben ülő bántalmazóm méregetem. Ekkor kivágódik a tárgyaló terem 2 szárnyas ajtaja, és belép rajta egy nagyon helyes fiú.

-          Sajnálom – Motyogja.

-          Fiam! Merre voltál? – állt fel hírtelen az erőszakolóm.

-          Nem engedtek el az iskolából, mert doga volt…- A bíróhoz fordul – Még egyszer bocs, hogy késtem.

-          Inkább bocsánat –köhögött a bíró.

-          Persze- persze. - Legyintett rá a fiú.

-          Foglaljon, helyet kérem…- Mutatott a bíró az üllőhelyek felé.

Végig figyeltem a fiút, ahogy elsétál az apja mellet, még egy pillantásra sem méltatja.  Aztán leül a szüleim mellé, úgy hogy nekem is adjon helyet. Amikor leült, rám nézett. Sötét barna haja össze-visszaállt, kék szemeivel jó alaposan végig mért. Az apjára nézett, aki reménykedve pillantgatott a fia felé. A fiú becsukta a szemét, majd berakta a zene lejátszóját.

A sorok között még ott ültek a barátnőim, akik mindent láttak az „elrablásomról”, és ők hívták a rendőröket is. A Szüleim, és a bűnöző, no meg a fia.